Palugyai István
Szabályos, korrekt partizánfilmet látunk, a jugoszláv iskola e sorban ki tudja hányadik alkotását. Az időpont ezúttal 1941 tele, a színhely Szerbia déli része, ahová a vasútvonal védelmére új tisztet rendelnek ki a németek. Vele egy vonaton érkezik Nisbe a partizánfőparancsnokság megbízottja is. S ezzel teljes a felállás, kezdődhet a mindennél véresebb kölcsönös leszámolások sorozata. A szereplők tipikus kalandfilmfigurák: a németek németesen kegyetlenek, a csetnikek partizángyűlöleténél csak ostobaságuk nagyobb (a bolgár fasiszták korlátoltságáról nem is beszélve); a partizánok pedig kellőképpen bátrak, merészek, ügyesek. Az akciók és ellenakciók tagadhatatlanul látványosak, a vonatkisiklás totálban csodálatos, s a pirotechnikusok is kitettek magukért. Az operatőri munkát hatásosan segíti a nagysikerű kulissza: a csodálatos téli szerb táj. S bár a film igazán nem ragad magával, de különösképpen nem is unalmas, ezért aki szereti a műfajt, minden bizonnyal érdeklődéssel nézi végig. Ami nem csekélység, hiszen ki kell várni, amíg az utolsó, a legveszélyesebb ellenség is kézre kerül, s megsemmisül a németek páncélvonata. Mindez a szokottnál kissé tovább tart, így a film végére úgy érezzük: néhány támadással kevesebb – ezúttal több lett volna.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/01 44. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7599 |
