Hegedűs Tibor
Az 1977-ben első játékfilmes Jean-Jacques Annaud ahhoz a tiszteletreméltó versenyzőhöz hasonlít, aki nagyobb súlyt akar emelni, mint amennyire erejéből, felkészültségéből futja: vagy a lendülete kevés, vagy akkor fogy ki belőle a szusz, amikor arra leginkább szüksége volna. Munkáját – meglepő módon – az Egyesült Államokban Oscarral díjazták (legjobb külföldi film). Egyes kaján európai ítészek szerint azért, mert ez az első világháború idején játszódó antikolonialista film megerősíti a jenki büszkeséget; ők nem voltak gyarmattartók. Végre nem az ő színesbőrűeikről beszélnek; s kiderül „a” szocialistáról, hogy maga is a nacionalizmus rabjává válik, ha hatalom van a kezében.
Az egyik főszereplő a fiatal, szocialista geográfus, Hubert Fresnoy, aki egyúttal a film narrátora is. Fennhangon olvasott, haza írott leveleivel indul a mű. Oubangui-ban dolgozik (az egykori Francia Egyenlítői Afrikában), a kameruni határon. Idővel ide is eljut a hír az első világháború kitöréséről. A francia fehér telepeseknek azonban semmi kedvük harcolni a németek ellen, ahhoz ott vannak a feketék. Kiképzésüket a megkeseredett, kiábrándult erődparancsnok helyett Fresnoy veszi kézbe. A szüntelenül halogatott összecsapás már katasztrófával fenyeget, amikor „kitör a béke” s bevonulnak (a Yaoundé-i egyezmény alapján) – az angolok, élükön egy hinduval. Végül az is kiderül, hogy korábban a német parancsnok is szocialista volt. Talán ez: a nézőpont iróniája értékelhető pozitívan a filmben, s a feketék sincsenek idealizálva (itt: ravasz szolgák, de áldozatok); ez nem az ő háborújuk, semmi közük hozzá.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/01 43-44. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7598 |
