Dániel Ferenc
Amerikai film a mexikói illegális bevándorlók hétköznapi odüsszeiájáról: a tárgyilagos filmleírás hívei számára. Young, a rendező e mértéktartó művét azoknak szánja (bárhol éljenek is), akik már idegenkednek az örökké egyforma leleplezéstől; és nem bánják, ha végre embereket láthatnak „átkozott gringók” meg „aljasul megvetett csikánók” helyett. Milliók útján halad végig a film főszereplője, Roberto (fiatal mexikói szegényparaszt), hogy néhány száz dollárt összekeressen „odafent”, Északon. Ezért szökik át a határon; bujkál; dinnyét, paradicsomot, szőlőt szed; barátok segítik, hogy nyomban vissza ne toloncolják; éber életösztöne mérkőzik a forgandó szerencsével. Az új környezet: idegen, amit a nyelvi nehézségek még csak súlyosbítanak. A szakadék: a hontalan jövője, hiszen sok mexikói értelmetlenül pusztul, vagy züllik el a reménytelenségben. Roberto élményei, tapasztalatai nem szerveződhetnek „egésszé”, mert ez a hatalmas ország éppenhogy csak megnyílik előtte. Mi, nézők – mondhatnám: a film „mérethelyességének” jóvoltából – látjuk, hogy ez is hús-vér emberek világa. Akad köztük szívélyes, gyöngéd, közönyös, haszonleső, kíméletlen. De nem fajgyűlölők. „Ezek mindent kibírnak” – mondja egy jenki, miközben hosszú teherautóutaztatásban meggémberedett mexikóiakat emelget lefelé; – s talán ez a film legkíméletlenebb megnyilatkozása. Nincs miért lázadni; a seriff dolga, hogy karonfogjon és kitoloncoljon. Az amerikai masina magas hatásfokával hajszol: az uborkatenger jobban elcsigáz, mint a munkavezető. Más az étel íze, másként imádják az Istent. Roberto vándorlástörténete Mexikótól–Mexikóig tart, hiteles, dokumentarista stílusban. Egy megnevezetté millió névtelenből. A sorsával birkózunk majd, s nem a problematikájával.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/01 43. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7595 |
