Dániel Ferenc
Az ijesztő cím: nem üres fenyegetődzés: bűnügyi történet pereg utána, áldozatjelölttel (kutatóintézeti mérnök-tudós), kibogozandó logikai szövevénnyel; félelem-dózisokkal és tényleges áldozatokkal, keménykötésű nyomozókkal.
Haralamb Zinca, a román bűnügyi lektűr jelese írta a követhető, fordulatos forgatókönyvet; Nicolae Márginenau rendezte a filmet, amelynek dicséretére elmondhatjuk, hogy – valutaszegény hónapban – némelyest pótolhatja a mintául vett nemzetközi termékeket. E műfajban kevés új van a nap alatt, szinte minden volt már egyszer. Nos, a román forgatócsoport érdeme, hogy szakszerűen tágítja a gyanúsíthatok körét, nem fukarkodik a helyszínekkel és hatáseffektusokkal, jó ütemben közelít a gyilkoshoz, akinek nemcsak a leleplezése, de kézrekerítése is kellőképpen bonyodalmas.
A magnószalagok, meg a sárga borítékokba zárt halálos üzenetek menetrendszerűen érkeznek rendeltetési helyükre; jól működik a véletlenek mechanizmusa is, titok lappang, kísért a múlt. Kitűnő román színészek, élükön Victor Rebengiuccal, komolyan veszik szerepüket; olyannyira, hogy szinte nem is egy kelet-európai ország fővárosaiban, hanem az internacionális bűn akármelyik metropolisában érezzük magunkat. Erre törekszik a mozgékony felvevőgép is; olasz vagy angol modorban.
Ironikus felhangjai ellenére se szeretném, hogy beszámolóm elkedvetlenítse a krimikedvelőket. A halálos magnószalagok kitöltik a másfél órát a moziban. Amit – fájdalom – honi termékeinknél ritkán tapasztalhatunk. Nálunk ugyanis, ebben a műfajban, nem kopíroznak – „kísérleteznek”.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/02 42-43. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7560 |
