Grawátsch Péter
Alexandru Tatos, a film rendezője napjaink kedvelt férjhezmenési szokását, a külföldre való „kiházasodást”, vagy ha tetszik: a jólétbe való beházasodást választotta film-példázatának tárgyául.
Doina bölcsészhallgató lány s évfolyamtársa, Adrian meglehetős forrósággal szeretik egymást, és vidáman élnek, tanulnak, mint afféle mai román fiatalok. De jön a „gonosz kísértés”, amely megzavarja az idillt. Doina ráeszmél arra, hogy számára nem perspektíva, ha férjhez megy szerelméhez, leköltözik vele vidékre, majd szül neki két gyereket, aztán csak tengeti napjait. „A saját fürdőmedencémben akarok kávézni” – fogalmazza meg sebtében és tömören a „mindenből a legjobbat” hedonista elvét. Így aztán nászra kel egy színésznek álcázott nyugatnémet fiúval, Hans-szal (és annak feltételezett vagyonával). Érzékeny búcsúk, majd a szerelem jegyében elfurikáznak egy 15 éves Mercedes-en a Fogyasztói Társadalom felé. Hosszú képsorokban láthatjuk, amint Doina nekilát a fogyasztásnak.
De jön a keserű ébredés: a vagyon a fösvény és gonoszkodó nagynénikéé, a tuityimutyi, beosztással élő Hans és testvére csak örökösök.
Doina pedig idegen, akire csak unalom vár.
E felszínes, sőt triviális és méretreszabott nyugati prototípus figurák megismerése után a néző további szabvány indulatokat kap az úgynevezett jóléti társadalomról, az idegenként kezelt külföldiekről és Doina otthonról exportált könnyes emlékeiről. Végül aztán, egy öngyilkossági kísérletet követően. Doinának megjön az esze, ráébred, hogy eddig tévúton járt: a haza és megtagadott szerelme jelenti számára az életet.
Mindez a rendező vasakarata szerint történik, amely mindenáron arról akarja meggyőzni a nézőt, hogy az efféle lányoknak azért előbb vagy utóbb helyére kerül esze s szíve.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/03 45. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7526 |
