Zalán Vince
„Néhai férjem, Lajta Andor születésének 1981. április 22-én van kilencvenedik évfordulója” – írja levelében a magyar újságírás és filmélet kiemelkedő képviselőjének özvegye.
Bár folyóiratunk ritkán foglalkozik különböző évfordulókkal, ez alkalommal mégis kivételt teszünk: szeretnénk emlékeztetni olvasóinkat Lajtai Andorra, akit oly igazságtalanul feledni látszik a köztudat, de a szűkebb szakma is.
A bécsi születésű Lajta Andor Szombathelyen, a Vasvármegyénél kezdi újságírói pályafutását. Az első világháború kitörésekor behívják katonának, de rövidesen betegség miatt leszerelik. Ezután jelennek meg filmmel foglalkozó cikkei (Mozi Világ), s 1919-ben lát először napvilágot az általa szerkesztett Filmművészeti Évkönyv, amely – a magyar filmélet-filmtörténet páratlan vállalkozásaként – 1949-ig (!) évente megjelenik. 1928-ban megalapítja a Filmkultúra című szaklapot, amelyet tíz év múlva betilt az Imrédy-kormány. 1944 októberében a nyilasok Isaszegre hurcolják, majd az óbudai téglagyárba; egy, a portugál követségen dolgozó barátja menti meg a biztos haláltól. A felszabadulás után minden erejét a magyar filmarchívum megteremtésének, színvonalas működtetésének szenteli.
Két kötete is megjelent: 1942-ben A tízéves magyar hangosfilm és 1946-ban Az 50 éves film története. A magyar film története című 800 oldalas munkája mindmáig kiadatlan.
1962. március 21-én halt meg.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7513 |
