Oravecz Imre
Hogy konkrétan mit tett Ciolkovszkij, a nagy orosz tudós a rakétarepülés eszméjének megvalósításáért, az nem derül ki számomra e maratoni hosszúságú, kétrészes, színes szovjet filmből. Persze nern ezt nehezményezem igazán. Hanem azt, hogy azt sem tudom meg belőle, mit jelentett rendkívüli képességekkel megáldott, de meg nem értett földi halandónak (értsd: zseninek) lenni a cári Oroszországban. Márpedig engem ez érdekelne. Annál is inkább, mivel maguknak az alkotóknak is ez lehetett a szándéka. A vásznon azonban egy szentenciákat ontó, régi svádájú, élhetetlen középiskolai fizikatanárt látunk, aki egy rejtélyes jövőlátomástól sarkallva szabad idejében, csak úgy mellesleg holmi szivaralakú testecskéket barkácsol, amelyek egyike azután egyszer, minden átmenet nélkül (és mintegy anticipálva a még föltalálatlan távirányítást) fejmagasságban elkezd röpködni egy szűk éjszakai udvaron. Az ábrázolás erőtlensége következtében a film Ciolkovszkija élettelen figura marad, hiába tesz meg mindent a tudóst alakító költő, Jevgenyij Jevtusenko.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 43. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7494 |
