Zsolt Róbert
Zsembery Jenőnek – hosszú esztendőkön át ő volt Ferjáncz Attilának, a legkiválóbb magyar autósnak a versenyző-társa – van egy emlékezetes története.
Rallye versenyen, gyorsasági szakaszon autóztak, üldözték az előttük indult bolgár versenyzőt. A kerekek által felvágott kő összetörte a magyarok szélvédő üvegjét, de ennek ellenére előzni próbáltak a szerpentinen. Az egyik kanyarban felnyomultak a bolgár mellé. Az elfoglalta a belső ívet, be is kanyarodott, ám a magyaroknak ez már nem sikerült...
Zsembery Jenő előadásában körülbelül így halljuk ezt a történetet az Autóversenyzők című új magyar filmben. Őszintén szólva se nem tanulságos, se nem derűs ez az epizód. A filmen karéjban álló versenyzőtársak mégis jót nevetnek a hallottakon. Feltételezhetően csupán rendezői beintésre, mert nyilván pontosan tudják, hogy ez az autós körökben méltán híres ¡történet nem itt ér véget. A csattanó csak ezután következik. Ugyanis az említett kanyarban Ferjáncz Attila kocsija egy szakadékot szegélyező lejtőre sodródott ki az útról. Elkerülhetetlennek látszott a baleset. Az autó oldalt dőlt, már-már két kerékre fordult és úgy tetszett, hogy a következő pillanatban felborulva elkezd bukfencezni a hegyoldalon. Ebben a tizedmásodpercben Ferjáncz hirtelen kitárta a kocsi lejtő felőli ajtaját és ezzel támasztotta meg a már pusztulásra ítélt autót.
Elképesztően váratlan és hatásos ötlet, bámulatos lélekjelenlét. Ám ezt a különleges csattanót már nem a filmből ismertem meg. Ott csak a sutácskának, semmitmondónak tetsző előbb idézett pár szavas kis előzményt hallottam.
A történet, szerencsétlen megkurtítása tökéletesen tükrözi a film minden hibáját. Éppen az maradt ki belőle, ami – így képzelem – eredetileg a rendezői szándék lehetett: megismertetni a maguk valójában ezeket a nagyszerű sportembereket; képet kellett volna kapnunk arról, milyenek is az autóversenyzők. Ha csupán a filmen szerzett élményekre támaszkodunk, nem leszünk sokkal okosabbak.
Amikor az autósok a filmfelvevő-gép előtt egymásnak mesélik történeteiket, a néző értetlenül mered a vászonra. Alig ért valamit. Az autósok a maguk szlengjeit használva fél szavakkal utalnak a kívülálló számára megközelíthetetlen körülményekre, esetekre. Ebbe a zártkörű csoportba képtelenség behatolni. A hangulattalanra sikerült kis beszélgetés után a narrátor közli a nézőkkel, hogy „ilyen emberek ők”...
Dehogy ilyenek! Szerencsére. Sokkal különbek, okosabbak, szélesebb látókörűek. Egy modern sport megszállottjai. Az autóversenyzők hallatlanul népszerűek. A motorok dübörgése világszerte milliókat vonz a lelátókra, százmilliókat a tévé képernyője elé. Ezt a minálunk is mutatkozó, különleges érdeklődést akarták kielégíteni a film készítői, megpróbálták emberközelségbe hozni a versenyzőket. Ígéretes volt a szándék, elismerésre méltó az ötlet, ám a megvalósítás nem a legkitűnőbben sikerült.
A baj az, hogy a rendező valamiféle teljességre törekedett. Érződik, hogy rengeteg értékes anyagot gyűjtött össze. Rendelkezésére álltak külföldi felvételek és sok ezer méter film a magyar operatőrök szép munkájából. A rendező a közönség elé akart tárni mindenből valamit – legalább ízelítőül – és ettől szaggatottá, szétesővé vált a film.
Bevezetőként felvillan a Formula I. (ez a kifejezés sem szerencsésebb, mint a Forma I.), majd képek jelennek meg a versenyzés magyarországi hőskoráról, szóba kerülnek a közlekedési morál kérdései, s megállapítjuk, hogy a gyerek is az autó bűvöletében él. Hallunk a vezetéstechnikáról, látunk is belőle valamit, figyeljük a honvédségi oktatás korszerűségét, okulunk közlekedésbiztonsági kérdésekben, ellátogatunk a Lada-találkozóra, aztán túra-gyorsasági versenyeken találjuk magunkat. Ismerkedünk a Formula Easterrel, a Formula II-vel, a hegyi bajnoksággal, hosszasan a rallyevel és sok más egyébbel. Kitűnőek a képek, őszinték, kötetlenek a megnyilatkozások, mégsem tudunk mélyebb kapcsolatot teremteni sem hőseinkkel, sem témánkkal.
Feltételezhetően mégsem játsszák majd üres nézőtér előtt a filmet. Tárgya sokak számára nagyon vonzó és ha a néző egyes kritikák, avagy az ismerősök véleménye alapján előre számol is némi kielégületlenséggel, mégis beül a moziba; Az, autóspontról szóló, egész estét betöltő film Magyarországon ugyanis még nem készült, és a külföldi termésből is csupán egyet láthattunk.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 19. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7482 |
