Iván Gábor
Ez esetben nem egy gyámoltalan, kétbalkezes kispolgárról szól a mese, aki az azonosíthatóság kedvéért kesehajú és szeplős. Nem, itt egy gyámoltalan, kétbalkezes kispolgár a főhős, aki azonban ránézésre inkább vad amorózó. A figurát Yves Robert találta ki, sőt ő is írta meg, végül a filmet is megrendezte. Sajnálatos módon azonban túlságosan beleszeretett ebbe az ötletébe, feltehetően türelmetlenül és azonnal el akarta játszatni s így nem hagyott időt magának a kidolgozásra. Mindent, vagy csaknem mindent a külsőségekre bízott, magával az ötlettel is csak felszínesen játszadozott. Egy amorózó, aki félős. Ugyan mi más juthat eszünkbe, mint a szerelem kínálta galibák. Egy gyönyörű nő (Catherine Deneuve), aki iránt szerelemre lehet lobbanni, és meg lehet ijedni korábbi udvarlóitól. Ez csupán egyetlen geg, mondaná egy alapos dramaturg, ebből még nem lesz film. Hát film, az végül nincs is, csak másfél órás menekülés a késsel, dührohamokkal fenyegetőző vetélytársak elől bele egyenesen a végre fanyarul boldog” végbe. Ám épp ez a fanyarság hiányzik a film nagy részéből, s az öt perc, ahol megvan, felvillantja elvesztegetett lehetőségeit: a szerelmes kispolgár jobb megoldás híján hazamenekül feleségéhez, de a távol töltött idővel fél elszámolni, ezért teljes memóriakiesést szimulál, s hagyja, hogy féleszű inasként tartsák saját házában. De ez, mondom, csupán egyetlen epizód...
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/05 45. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7463 |
