Báron György
Colin Higgins rendezőnek nincs egyetlen eredeti gondolata sem, viszont igen tehetségesek és színvonalasan másol. Ráadásul minőségi hozott anyagból dolgozik filmjének első fele ügyes Hitchcock-reminiszcencia, a Sir Alfred kitalálta klasszikus szabályok szerint. A hősnő, teljesen véletlenül, titokzatos bűnügybe keveredik, ettől kezdve kínzó bizonytalanság veszi körül; a feszültség néha megnő – ilyenkor többnyire nem történik semmi, majd egy nem várt pillanatban mégiscsak... félidőtájt a rendező műfajt vált, – s olyasfajta üldözéses blődlibe csap át, amilyet Bogdanovich Mi van doki?-jában kacaghattunk végig. Ez sem olyan jó persze, mint az eredeti, de tagadhatatlanul ügyes másolat. A film vége pedig operaházi üldözéses kavalkád a színfalak mögött és előtt – à la Botrány az operában, Rémület a színpadon. Higgins ebből a műfajból is megfelelőre vizsgázik. Ezúttal még a főszereplő a mesebeli rút kiskacsára emlékeztető Goldie Hawn sem olyan hektikus, mint amilyennek a Sugarlandi hajtóvadászatban láthattuk. Jobb partnert érdemelt volna, mint a szögletes és unalmas Chevy Chase. S mindenekelőtt: kevésbe blőd dialógusokat és természetesebb szinkronhangot. (Nem deríthető ki. a csikorgóan „jópofáskodó” párbeszédekben mennyi a magyar szinkron érdeme.)
Mint a fentiekből ¡s erezhető: pehelykönnyű marháskodás az Óvakodj a törpétől! Másfél óra izgalom, kacagás, káros és hasznos következmények nélkül. Higgins, mint a jó diák bebizonyította, hogy megtanulta a mesterek stílusát. Diplomával a zsebében most már önálló filmbe foghat.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/05 44-45. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7462 |
