Dániel Ferenc
Tömérdek vonatot fosztottak már ki a filmtörténet tanúsága szerint. Volt a vonatrablás, a nagy, legnagyobb, a világ legnagyobbika, és így tovább. A briteket sajátjaik izgatják vég nélkül. Hajósnép, sőt egykor kalóznép lévén valamely gálya kirámolására oda se tudnának figyelni. Talán igazuk van, mert ez a mostani változat Michael Crichton rendezői becsvágyának, s Dino de Laurentiis pénztárcájának köszönhetően több és szórakoztatóbb a szokottnál, főleg, ami a korfestést illeti. Kedvenceink: a keménykötésű Sean Connery, és az ironikus, mindentudó Donald Sutherland viktoriánus jelmezekben viszik végbe az akciót. Miközben valahol dúl a krími háború, ők hosszú cilinderekben sündörögve mindenüvé behatolnak, ahol ez a korszak álszent, kíméletlen történelmét éli. Budoárokba és szalonokba, indóházba, kastélyba, privát klubba, börtönbe, a nyomortanyák sikátoraiba, akasztás színhelyére, előkelő „olyan ház”-ba. Gentlemanek és a söpredék között ingáznak jó száraz humorú magatartással, amely így felér egyfajta cinikus ítélettel is.
A bűn ügyeitől, vagyis a bűnügyi történettől izgalmat remélünk, Crichton filmje mértékkel él vele (adagjai épphogy elviszik hátukon a történetet); nos, ha léhának is tetszik jegyzetemben: ez a fajta mozi megnyugtató... magabiztossága miatt, és amiatt, hogy valahány közreműködője élvezettel működik közre. A színészek figyelme kiterjed minden részmozzanatra, gesztusra. A látványtervező gazdag belső tereket, látványt kínál az operatőrnek, aki ugyancsak tisztában van a szín, a mozgás, a mozgalmasság értékrendjével. A rendező vérbeli játékmester, képösszegző és vágó. No persze: van miből összegeznie és vágnia.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/05 44. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7460 |
