Boronyák Rita
A gyerekek úgyis mindent tudnak, minek hát hamis valóságot gyártani nekik? Portrék egy ellen-Walt Disney családi rajzfilmsorozat hőseiről.
„Simpson (Homer Simpson) is the greatest guy in history.” A dalocskát a Frédi és Béni dallamára énekli egy kövér, kopasz, háromgyermekes családapa a Sky One Simpson család (The Simpsons) című rajzfilmsorozatában (rajz és ötlet: Matt Groening), majd dalával egy időben, annak jóslata szerint, nekimegy autójával egy gesztenyefának, baaang, buuum.
Simpson papa konzum-kisember. Esténként sörözik a tévé előtt, ha teheti, máskor is ugyanezt teszi. Imád enni (akár Garfield), leginkább donutot és hamburgert falatozik. Munkáját minden becsvágy nélkül, ímmel-ámmal végzi egy hangsúlyozottan környezetszennyező, a minimális biztonsági előírásokat sem betartó atomerőműben.
Simpson papa élete a családja körében zajlik. Felesége, Marge, a józan ész, tisztánlátása gyakran sodorja konfliktusba „kelekótya, ám csupaszív” férjével. Mert Simpson papát, mondhatni, nem ezen tulajdonságai miatt szeretjük. Simpson papa attól fantasztikus, ahogy Chaplin módjára csetlik-botlik a kényes helyzetekben, meg nem kérdőjelezi, de tudomásul sem veszi azokat: nem hatolnak belé, nem jutnak el hozzá. Elfogadja a világot, ahogyan az van. Nem is igyekszik racionálisan, ésszel élni. Ösztönösen, gyerek módjára nem akar semmin változtatni, nem akar kilépni önmagából, s főként nem kényszerít erre másokat. A szó régiónkbeli jelentése szerint nem „neveli” a gyerekeit sem. Nem forradalmár, nem politikus. Nem erőlteti az agyát az atomerőmű környezetszennyezésével, nem gondolkodik el azon, mi végre a papírmunka, jóllehet tudja, az elkészült jelentés a gyári csőposta segélyével, mint egyéb szennyezőanyag, a folyóba jut, és ott a virgonc hódok gátat építenek belőle. Tudomásul veszi, adottságként kezeli az értelmetlenséget, s aszerint cselekszik: a hódoknak jó a félig megírt jelentés is.
Simpson papa nem sztahanovista. Házuk megsüllyed, rendbe hozásához sok pénz kell, ezért az addig htb. Marge is az atomerőműbe megy dolgozni, ő persze megírná a jelentést, ha Homer hagyná, szabadidejében a munkapultját sikamikálja, egyáltalán: dolgozik, rajta kívül messze senki más, ebből lesz a galiba is, beleszeret a zsugoragyú zsugorgató tulaj, Burns – nos, ekkor Simpson papa közli az esti lefekvéskor, hogy ő ilyen szorgalmas nővel nem fekszik egy ágyba, mondja-ragozza egy darabig, majd lefekszik a szorgalmas nő mellé, lekapcsolja a lámpát, percen belül alszik is.
Simpson papa egyes jellemvonásai erőteljesen emlékeztetnek Garfieldéira: mohó, rosszindulatú, kárörvendő, irigy ellendrukker. Nem tulajdonít nagy jelentőséget az érvényesülésnek, jóllehet, a hírnév, a pénz mégiscsak imponál neki. Amikor mintaamerikai szomszédja (szorgalmas, igyekvő, optimista, pozitív életszemléletű etcetera, azaz olyasvalaki, aki nem kedves Simpson papa szívének) új vállalkozásba kezd, azt kívánja, bár menne tönkre. S láss csodát, a Leftorium (= balkezesek paradicsoma, kapható minden, csak bal kézzel legyen használatos) rendben tönkre is megy. És mit tesz Homer, na mit? Körbetelefonálja Springfieldet, a jellegzetes amerikai kisvárost, ahol élnek, hogy jöjjenek Flandershez vásárolni. Lesz nagy éneklés is, meg minden, szép önironikus amerikai giccs.
Simpson papa történetei, mint írtuk, a privát szférában játszódnak, a sorozat célzottan családi mulatság. Gyerekei – egyszersmind a sorozat szereplői – közül Bart a legnépszerűbb, róla készül a legtöbb pólófotó, gadget, még lemeze is van, rappel a kis drága. Szemtelen, rossz tanuló, csínytevő. Húga, Lisa természetesen az ellentéte: okos, higgadt, anyja lánya, nem összekeverendő a hátratett-kézzel-az-iskolapadban-ülő-jókislány felénk oly elfogadott toposzával, mert az nem ő. Csupa olyan tulajdonsággal ékesek, amitől akár egy csehszlovák rajzfilm testvérpárja is lehetnének. Node ez mégsem az. Formai és tartalmi újdonságai miatt gyerekkorunk esti meséivel csak a kiáltó ellentét miatt lehetséges őket egy lapon emlegetni, már csak azért is, mivel Simpsonék létező, élő világban mozgó valódi személyiségek.
A rajz, Simpson papáék „megnyilvánulási formája”, üdítően ellen-Walt Disney, nyáladzás kizárva. Röpke közvélemény-kutatás és a befogadók orv megfigyelése alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a képi megjelenés gyermeteg ismerőseim fantáziáját ragadta meg, a felnőttek felháborítóan rondának találják a kócos tulipán-fejű Bartot, az ugyancsak kócos napocskafejű Lisát, az eltúlzottan magasra fésült hajú Marge-ot, a haja-három-szál Homert, a kis napocska Meggie-t (ő a legkisebb Simpson gyerek, a maga egy évével bölcs rezonőr). S vegyük ehhez még pingponglabda szemüket – van mit szeretni rajtuk.
A Simpson-család formai újdonsága nem kevésbé meglepő tartalmi újdonsággal párosul. Az egyes epizódok felettébb undorító világot rajzolnak: a polgármester, a rendőrfőkapitány korrupt, a tanárok, az iskola unalmas (még a jó Lisának is), az atomerőmű tulajdonosa pénzhajhász, felelőtlen gazember, az emberek buták, csúnyák, befolyásolhatók, láthatunk ingyenkonyhát és utcai verekedést, üzletek kifosztását, hallhatunk lövöldözést és ordítozást, tapasztalhatunk képmutatást, nagy szavakat, egyszóval mindent, ami világunkat oly vonzóvá teszi. A gyerekek úgyis mindent látnak, tudnak, minek hát hamis valóságot gyártani nekik, üzeni Matt Groening Lolka-Bolkának és Walt Disneynek.
Simpson papát elmegyógyintézetbe zárják, mivel rózsaszín ingben ment dolgozni, persze fiacskája, Bart jóvoltából, aki helyes kis piros sapkáját a fehér mosásba tette. Egy „cellába” kerül Michael Jacksonnal, egy kövér fehér emberrel, aki kis fekete embernek képzeli magát. Simpson papa elfogadja, nem kételkedik abban, hogy nagy fehér ember – kis fekete. Meghívja magukhoz. Itt ugyan Bart jóvoltából némi nehézségbe ütközik ez az egyenlőség, de a végül kialakult elfogadó légkör visszaalakítja az addig magas hangon selypegő, jól éneklő álénekest azzá a kövér, csúnya, csak dörmögni tudó fehér emberré, aki addig is volt, ám aki most már képes önmagát úgy elviselni, elfogadni, amilyen.
Lisa, mint bármelyik kiskamasz, szenved vélt csúnyaságától, Homer benevezi egy szépségversenyre, amit Lisa kis „szerencsével” (villám csap az első helyezettbe) meg is nyer, majd megfosztatik királynői címétől, mert nem hajlandó a versenyt szponzoráló cigarettagyár termékeit reklámozni, a cím oda, marad az önbecsülés, melyet, lám, a világ mégiscsak segít kialakulni Lisában.
Simpson papa mit tesz, ha konfliktusba kerül gyermekeivel? Egy példa: Lisa – megtorolván apján, hogy az nem oly tökéletes, mint az új tanár, sőt, adott helyzetben felettébb bunkó mód viselkedik – keresetlen egyszerűséggel páviánnak nevezi Homert. Homer egy ideig lelkizik, majd óvatlanul ráül Lisa féltett babaházára, amely menten ripityára törik, s ekkor történik a simpsoni csoda: Homer bemutatja, micsoda pávián is ő; majompóz, ordítás, makogás, ekkor Lisa nevetni kezd, most már fel lehet kapni a gyereket, össze lehet puszilni, és még bocsánatot is kér a beste. Tulajdonképpen a módszer roppant egyszerű: csupán tudnunk kell, milyen nevetségesek vagyunk.
Ez Simpson papa legfőbb erőssége. Tud nevetni önmagán, önkritikus, hajlandó és képes is elfogadni másokat. He’s the greatest guy in history.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/10 36-37. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=745 |
