Zalán Vince
Talán nem lehet túlbecsülni a Magyar Televíziónak azt a kevés propagandával, ám feltehetően sok haszonnal (és élménnyel!) járó programját, hogy időről időre műsorára tűzi egy-egy filmrendezőnk legjelentősebb alkotásainak sorozat-vetítését. Most Makk Károlyon a sor. Makk Károlyon, akinek tevékenysége összeforrt a felszabadult magyar film történetével: mindenestanuló Radványi Gézánál – a Valahol Európában főcímén ügyelőként szerepel –, forgat SZTK-agitkát Latabár Kálmánnal (Képzett beteg) s ma is vidámító vígjátékot az ötvenes évek közepén; kezdeményezője-inspirálója a hatvanas évek új magyar filmjének, hogy – nem kis szünet után – megalkossa a valaha is készült magyar filmek egyik remekjét, Szerelem című művét. Kettős tárlatvezetésen vehet részt tehát a televízió nézője: egyszerre ismerkedhet meg a magyar film legújabbkori történetének főbb szakaszaival s e filmtörténet szellemi képét – jóban-rosszban egyaránt – alakító Makk Károly rendezői portréjával.
Érdekes és értékes ez a portré, amelynek talán – épp most: újra megtekintve a művek többségét – újabb és újabb értékeit fogjuk fölfedezni. Mindenekelőtt talán az ifjabb korosztály, amely tagjainak a számára (s ez nem az ő hibájuk) Makk Károly a Macskajáték, az Egy erkölcsös éjszaka rendezője, talán felfedezik maguknak a Ház a sziklák alatt, a Megszállottak, az Elveszett paradicsom rendezőjét: a politikus Makk Károlyt s az emberi kapcsolatok „mélytengeri áramlását” megjelenítő művészt is. A Makk életművét jobban ismerők meg talán elgondolkoznak egykori ítéleteiken, s meglehet rátalálnak e rendezői portré rejtettebb vonásaira s – újranézvén e korántsem befejezett életmű filmjeit – talán elgondolkodnak maguk felől is. S az eltelt évekről-évtizedekről, melyekben társuk volt a filmrendező, ki nyughatatlan újrakezdéseivel, jellemzően váratlan fordulataival újra s újra tükröt kívánt tartani a kornak. Bizonyára most is készül valamilyen „meglepő” fordulatra. Talán épp A gyávából, Sarkadi Imre kisregényéből készít forgatókönyvet. Ki tudja?
Mert Makk Károly örökös tanuló, örökös újrakezdő – így lehet méltó társa a legnevesebbeknek s tanára a fiatal filmrendező-generációknak. Ezt példázza Jancsó Miklós és Szörény Rezső írása is, melyeket a televíziós vetítés-sorozat alkalmából adunk közre.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/05 20. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7449 |
