Zolczer János
A pozsonyi tévénéző hat program közül válogathat. Két csehszlovák, két osztrák és két magyarországi műsor jön be a képernyőjére. Főleg az idősebbek körében még a nyelv sem akadály: nem is olyan régen a világ legtermészetesebb dolgának számított a háromnyelvűség, a gyerekek az utcán tanultak meg egymástól magyarul, németül, szlovákul. Bár ez ma már merőben nincs így, a televízió azért képi mivoltánál fogva leküzdi a nyelvi akadályokat (elsősorban a sport-, a szórakoztató zenés műsorokkal, filmekkel). Bevezetőben szükségesnek tartottam ezt elmondani, mielőtt a pozsonyi malom-völgyi, huszonhét emeletes új, korszerű székházban dr. Ján Kociannal, a Csehszlovák Televízió pozsonyi igazgatóhelyettesével készült beszélgetést közreadnám.
– Elöljáróban mit tart fontosnak elmondani a Csehszlovák Televízióról?
– Csehszlovákiában az első tévéadás 1953-ban volt (a pozsonyi 1956-ban indult), s ma már, huszonöt év elteltével, bátran mondhatom, kinőttük a gyerekcipőt, megtanultuk a szakma fortélyait. Munkánk azóta sokban és sokat változott. Évi feladatainkat körülhatárolják az eszmei tematikus tervek, amelyeket minden évben rendszeresen előre elkészítünk. Tíz főszerkesztőség napról napra azon munkálkodik, hogy minél színvonalasabb, tartalmilag érdekesebb, jobb műsort nyújtson a nézőknek.
Meg kell említenem, hogy a Csehszlovák Televízió a lenini nemzetiségi politika figyelembevételével igyekszik egyenlő arányú teret biztosítani a szlovák és a cseh nemzet műsorainak, adásaival elősegítve a Csehszlovákiában élő nemzetek és nemzetiségek egymás közti jobb megértését, egymáshoz való közeledését. (Jelenleg Csehszlovákiában két nyelven, csehül és szlovákul folyik tévéadás.)
– Hogyan jellemezné röviden a sugárzott műsorok szerkezetét?
– Azt kell előrebocsátanom, hogy az 1-es program országos jellegűvé lépett elő, fogható az ország egész területén. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyazon időben ugyanazt a műsort nézhetik az 1-es programon Prágában, Ostraván, Pozsonyban, Kassán... Ez év első napjától már eleve aszerint javasoljuk 1-es vagy 2-es programba a műsorokat, hogy azoknak országos vagy nemzeti jelentőségük van-e. Így az országos sugárzásra elsősorban a hír- és publicisztikai adások, tévéfilmek, zenés-és szórakoztató műsorok, a sportközvetítések nyolcvan százaléka, a hadsereg és a rendőrség műsorai, a művelődéspolitikai adások kerülnek. Akárcsak az iskolatelevízió vagy a nyelvleckék és gyermekműsorok. Egyébként a nyelvleckék a nemzeti nyelveken kerülnek adásba, egyforma időtartamban.
Tehát minthogy az első program országos adásként van elkönyvelve, a második programon nagyobb hangsúlyt és teret kapnak az egyes nemzetek sajátságait visszatükröző műsorok.
– Mindez hogyan valósul meg a gyakorlatban?
– Nos, beszéljünk az 1981-es évről. Az idén a két program összesein 6550 órát sugároz, ebből 350 órát tartunk fenn az időszerű politikai és az egyenesben közvetített aktuális műsorokra. Az első programon 4130 óra lesz az adásidő, ennek ötvenkét százaléka cseh adás, huszonhét százaléka szlovák, és a maradék huszonegy századék párhuzamosan kerül sugárzásra a nemzeti nyelveken.
A kettes műsornak az idén 2420 óra az adásideje. A cseh területeken 83 százalék cseh és 17 százalék szlovák műsor. A szlovák adásterületen 79 százalékban szlovák és huszonegy százalékban cseh műsor kerül sugárzásra. A műsorok ilyen felosztása épp fedi a két nemzet szerzői, munkatársi hátterét.
Érdemes talán megjegyezni még azt is, hogy a Csehszlovák Televízió műsoraiban az adások harminchárom százaléka ismétlés, az esti órákban ez valamivel kevesebb, huszonhét százalék. A napi adásokat igyekszünk úgy összeállítani, hogy a legtöbb nézőt vonzó esti órákban a társadalmilag legfontosabb műsorok kerüljenek előtérbe. Televíziónk az összműsoridő negyvennyolc százalékát szenteli a híradónak, publicisztikai és dokumentum-műsoroknak: negyvenhat százalékát művészeti és szórakoztató műsoroknak, és hat százalékát reklámnak, az egyes stúdiók, városok közötti kapcsolásnak.
Meglehetősen nagy erőfeszítéseket teszünk azért, hogy két nagyobb érdeklődésre számot tartó adás ne fedje egymást, hogy a nézők itt vagy ott mindig találjanak a maguk számára valami érdekeset.
– Úgy tudom, tervben van egy harmadik program beindítása is.
– Ez az év a Csehszlovák Televízió életében azért is jelentős, mert komolyan tervbe vettük a műholdról való sugárzást. Nos, ha ez a műholdas megoldás megvalósul, valóban beindul a harmadik műsor is.
– Jelenleg hány tévé-előfizetőt tartanak nyilván Szlovákiában?
– A legfrissebb, néhány hónappal ezelőtt készült kimutatásból tudom, hogy egymillió-százhatvanezernél több az előfizetőnk. (Szlovákia lakóinak száma ötmillió.) És ezzel kapcsolatban hadd említsem meg, hogy külön tömegkommunikációs osztálya van televíziónknak, amely rendszeresen felméréseket és értékeléseket készít az egyes műsorok nézettségéről, tetszéséről.
– Mit tart sikernek?
– Úgy gondolom, ha egy műsor nézettségi szintje húsz százalékos – ami már jó háromszázezer embert jelent, ha csak készülékenként kettesével számolunk –, már akkor is elégedettek lehetünk.
– Melyik napokon ül a legtöbb néző a készülék előtt?
– Elsősorban hétfő este. Ilyenkor ugyanis este nyolctól rendszeresen szlovák, esetenként cseh tévéfilm van műsoron, s ezt a műfajt a nézők nagy többsége igen kedveli A tévéfilmek kapcsán engedtessék megjegyezni, hogy ez az egyik erősségünk, számos nemzetközi sikerrel dicsekedhetünk, és a gyermekműsorokkal együtt ez hozza a legtöbb valutát a tévének. Aztán nagy a nézettségi számuk a sport- és gyermekműsoroknak, s úgy tudom, hogy ezeket Budapesten, Magyarországon is szívesen megtekintik a nézőik.
– Milyen díjakkal dicsekedhet a Csehszlovák Televízió?
– Akadnak szép számmal külföldi és hazai díjak is. Az elmúlt évben díjat kaptunk New Yorkban, Plovdivban, Torontóban, az Arany Prága nemzetközi tévéfesztiválon, a TOURFILM 80, az EKOFILM 80, és egyéb fesztiválokon. A díjazott filmek közül nem egy épp itt, Pozsonyban készült.
– Mennyire veszik figyelembe a Magyar Televízió műsorait?
– Állandóan figyelemmel kísérjük a magyar tévések munkáját, ismerjük műsorpolitikájukat. Úgy gondolom, a jó, hasznos tapasztalatokat gyakrabban kéne kicserélnünk, akárcsak a jó műsorainkat is. Gondolok itt elsősorban a szórakoztató és zenei programokra. De nemcsak az Intervízió keretén belül jöhetnének létre ilyen cserék, hanem egyébként is. Az is elképzelhető lenne, hogy az egyes műsorokat közösen készítsük el, koprodukcióban, hiszen Pozsony nincs messze Budapesttől. Nagy érdeklődéssel nézzük a magyar tévéfilmeket, nem egyet átveszünk, sugárzunk. Legutóbb például a Napforduló került bemutatásra.
– Milyen műsorokat ajánlana a magyarországi nézők figyelmébe, akik fogni tudják az önök adásait?
– Elsősorban a sportközvetítéseket, hiszen azokhoz nem annyira szükséges a nyelvtudás, aztán a tévéfilmeket, dokumentum- és gyermekműsorokat.
*
A beszámolóhoz tartozik, hogy Csehszlovákiában a két nagy központ stúdió-szerkesztőségein kívül készülnek még műsorok, tévéfilmek Ostravában és Kassán. (Kassán készül a gyerekek egyik legközkedveltebb műsora, az Aranykapu.) Így esténként gyakran megtörténik, hogy az egyes stúdió-szerkesztőségek emblémái egymás után jelennek meg a képernyőn...
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 60-61. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7441 |