Loránd Gábor
Mi történik, ha egy isten háta mögötti faluban kezdi pályafutását egy orvos, egy agronómus és egy tanárnő? Sok minden történhet, csak az nem, és úgy nem, ahogy azt a vígjátéknak szánt filmünk előadja. Teljességgel valószerűtlen, szinte elképzelhetetlen alaphelyzetből indul a cselekmény: a falu vezetősége, élén egy tökkelütött téeszelnökkel, az ifjú munkaerőknek már megérkezésük napján felmondó levelet küld. Ennek az az oka, hogy a korábbi években nagy volt a vándorlás ezekben a munkakörökben. A „miért” keresése helyett pedig a durcás elnök – noha agronómusra, orvosra és tanárra égető szükség lenne – mi mást tehetne(?): az első napon kirúgja őket. A fiatalok viszont nem hagyják magukat: maradnak. Ha harc, hát legyen harc. Hasznosan, energikusan tevékenykednek, ezzel bizonyítanak, mindenki örömére. A végén még az elnök is megbékél velük.
Kevés az életszagú helyzet ebben a vézna komédiában. Az alkotók feltehetően ironikusan s ugyanakkor valamilyen megértés-szeretetfélével is akarták ábrázolni a falu életét, a lelkes és korlátolt vezetők tetteit. Azok a szituációk azonban, amelyeknek elgondolkoztatva nevettetniük kellene, inkább kínos feszengést keltenek. A humor sovány, az ötletek gyengék, a narrátorszöveg álmosító. A témában rejlő lehetőségek elsikkadnak. „Mélyhűtött” vígjáték.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 44-45. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7402 |
