Loránd Gábor
A címbeli urak: benzinkútkezelők, méghozzá az Arany Patkóról elnevezett motel tőszomszédságában. S mint bizonyára Önök is hallottak már hasonlóról: sikkasztanak. Valutával, benzinutalvánnyal, bélszínnel, borjúmájjal és whiskyvel (azok a kamionosok... !) tetézik a korona-eltüntetést. Villa, bunda, Mercedes, és így tovább. Mígnem aztán – a részleteket elhallgatom, elég annyi, hogy – egy rokonszenves fiatalember „épül be” közéjük, s jaj nekik.
Otakar Fuka lényegében le akarta rántani a leplet egy társadalmi fonákságról, ugyanakkor csipetnyi, távolról krimit idéző izgalommal is fűszerezni kívánta filmjét. Ez kevéssé sikerült neki, amit kétszeresen sajnálhatunk. Egyrészt, mert éppen ez a lepel nem is annyira lepel, úgyhogy lerántani se nagyon kell. Másrészt az izgalomkeltéssel a rendező jócskán elkésett, mivel az utolsó percekig nemigen sokkolja idegeinket. Így aztán, noha a jóindulat vitathatatlan, se pellengér, se krimi.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 47. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7374 |
