Sólyom András
Az Olsen bandája filmek bárgyúan kedves szereplői, a zseniális bűnözőt, Egon Olsent mindenhová követő, gyermeki ésszel, hévvel és szerencsével rendelkező, ifjúnak már egyáltalában nem mondható csapat a mai világvárosi nyüzsgésben olyan szélhámosságokat, betöréseket, rablásokat követ el, amelyek a mozinéző pénzsóvár álmodozásainak éppen megfelelnek. Kisemberek hihetetlen története, kisemberek örök álma: elkölthetetlen mennyiségű pénzt szerezni, fényesen kiöltözni, tengerpartra repülni, dorbézolni.
Mozivilág ez ahogy már megszokhattuk, amibe csipetnyi szkeptikus-ironikus felhanggal ezért belopta magát az a jelen, amivel szemben az álom, mint mozivágy megszületett. Mert az igazi nagymenő szélhámosokat a rendőrség csak őrzi-kíséri (legtöbbször motorbicikliken), s a kisember bámulhat. Kell tehát a vágykép, az álom, a chaplini erő, ami szerint mégiscsak győzhet az ügyefogyott, a reménytelen, az esendő, a szegény.
A jó ritmusú, ötletekben gazdag történetet látva, valószínűleg csak az unatkozik, akit zavar a programmá tett álom, a leegyszerűsített jellemek színészi egysíkúsága, a néhol kifestőkönyv-szerűen lapossá nyomott világ.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 44-45. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7368 |
