Láttuk még

Cseresznyefák

Lajta Gábor

Ivan Andonov sokszínű alakja a bolgár filmművészetnek. Sikeres színész (a magyar közönség Gaál István Magasiskolájának főszerepében láthatta), rajzfilm-, majd játékfilmrendező. Most bemutatott munkája az alkotó változatos pályája ellenére nem vall kísérletező kedvre, mégis jelentős formai értékeket mutat. Képeinek természetes, de tömör színessége, kompozícióinak betöltöttsége, egyenletes, zökkenőmentes tempója szokatlan frissességet kölcsönöz a filmnek. Ehhez járul még egy látszólagos apróság is: a manapság ritka „keskeny vászon” kevésbé enged fölösleges elmélázásokat, panorámás unalmakat.

Tartalmilag szintén gazdagabb a film, mint azt a témát fölvázolva hinnénk. Igaz, a vállán puskával mászkáló volt partizán – aki egyszemélyben brigádvezető, mezőőr és pártfunkcionárius – küzdelme a falubeli kis csalások és megalkuvások ellen, túlságosan didaktikus történetnek látszik. Mégis, úgy érzem, hiteles a kiindulópontja: nagyon sokan vannak, akik a szocializmust erkölcsi kérdésként fogják föl. A film főhősét is ez a sajátos (a maga korában forradalminak nevezett) erkölcs vezérli. ő is követ el törvénytelenségeket, de ezek megbocsáthatóbbak, nem kisstílű ügyeskedések. Ő egyébként is markáns, rokonszenves egyéniség, míg volt partizántársa el-puhult, megszelídült vezető, falubeli ellenfelei pedig csúnyák és alattomosak. Végül elbukik, meghal, de egyetlen barátja – úgy tűnik – a helyébe lép. A kifutó képek alatt fegyverropogásként visszhangzik a nézőben a cseresznyéskert madárriasztó berendezésének hangja.

Mindez a kalandfilmekre emlékeztető romantikus máz kissé eltakarja a lényeget: a film részben a jelen állapotok bírálata, részben hangot ad egy illúziót vesztett generáció panaszának, amely visszakíván valamiféle „szigorúbb” szocializmust, de annak forradalmi lendületével, erkölcsiségével.