Koltai Ágnes
Belmondo szerencsére nem öregszik, szabálytalan arcán most is ott virít a kölykös csibészség, még mindig utánozhatatlan bájjal, eleganciával adja elő arcpirító szemtelenségeit. Sorozatban készülő habkönnyű limonádéi, azt hiszem, csak az ő játéka miatt vászonképesek”. Georges Lautner is rá szabta a hazardírozó, törvényszegő felügyelő figuráját. A Côte d’Azur luxusvillái gyanúsan hivalkodók, némelyik nem tisztességes jövedelemből épült. Tulajdonosaik kábítószer-kereskedelemből, játékkaszinókkal keresik meg a mindennapi betevőt. Jogi csűrés-csavarás, jó ügyvédek, egy-két korrupt rendőr segítségével bántatlanul virágzik az üzlet, olyannyira, hogy tizenöt év alatt sem sikerült a nagystílű vagányokat börtönbe juttatni. A nizzai rendőrök – már aki hajlandó a törvényt szolgálni – tehetetlenek, de betoppan a híres párizsi bűnözőfaló, Borowitz felügyelő (Belmondo), aki törvénytelen eszközökkel – gyújtogat, robbant, egymásnak ugrasztja a rivális klánfőnököket –, viszont eredményesen veszi fel a harcot. S eközben szebbnél szebb nőknek csapja a szelet, finoman és előkelőén viselkedik egy gazdag szépasszony kastélyában. Senki sem hiheti el, hogy ez a legjobb módszer a bűnözés felszámolására, de Belmondo még a csirkefogó rendőrből is rokonszenves embert formált.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 49. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7315 |
