Képes Júlia
Mi történik, ha a felhők fölött, a repülőgép szárnyán váratlanul föltűnik Tau, a keménykalapos mesefigura, és a nehézkedés törvényének fittyet hányva, különböző hajmeresztő mutatványokat végez; és ha Bimbo, a nehézkedés törvényeit annál inkább figyelembe vevő kiselefánt megszökik? A felnőttek természetesen megrémülnek, és üldözni kezdik őket, a gyerekek viszont megörülnek nekik, és az első adandó alkalommal barátságot kötnek velük. Ez az alapfelállás – Tau + kiselefánt + gyerekek kontra értetlen, korlátolt felnőttek – akár meggyőző is lehetne, de sajnos mégsem az. A gyerekszereplőktől többnyire „spontán báj”-nak szánt mesterkéltséget, vagy éppen hülyéskedést kapunk – szerencsére némi kivétellel. Az állatszelídítő feltehetően mulatságosnak szánt, bohóckodása kifejezetten idegesítő. Tau fura, mesterkélt viselkedése bizonyos fokig magyarázható, de ennyire talán mégsem volna szükséges.
A kiselefánt szerepeltetése legalább hálás ötlet, egyrészt, mert a gyerekek bizonyára örülnek neki, másrészt, mert azon kevés szereplők közé tartozik, akik legalább természetesen játszanak. A másik ilyen kellemes ellenpélda a főszereplő – az ügyetlen, jelentéktelen egyenruhás megtestesítője –, noha a figura mint figura nem túl eredeti, mégis szinte üdítően hat a többiek között.
Mindezek ellenére senkit sem beszélek le arról, hogy megnézze a filmet. Az elhasznált ötletek olykor valójában elég jól megkomponáltak, sokszor tényleg szellemesek; a gyerekek olykor kedvesek; s talán kicsit jobb kivitelezéssel akár jó film is lehetett volna a Zűrzavar a fellegekben.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 48-49. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7313 |
