Kulcsár Mária
Náthás, gyűrött kabátú felügyelők divatja járja a krimik világában. Köhécselnek, vállukat vonogatják, pipáznak, közben mintegy mellékesen zseniális gondolatok pattannak ki agyukból. Bärlach felügyelő gyomorbajos. Konok, vén rendőr, ravasz, ha kell, gonosz, néha nagyon fáradt, de kitartóan küzd a végsőkig. Bravúros győzelmének kesernyés ízt kölcsönöz a tudat, hogy betegsége halálos, már csak egy évet élhet. Nemes ellenfél, árnyaltabb jellem divatos kollégáinál, hiszen őt Friedrich Dürrenmatt írta 1952-ben. A bíró és a hóhér bűnügyi kisregény, de a gyilkosságokat és nagy összecsapásokat bonyolult lélektani indokok motiválják, s az egészet átszövi az a sajátos dürrenmatti hangulat, melyben a fordulatos cselekménnyel egyenrangú hangsúlyt kap egy díszes markolatú tőr, vagy az ablakon lecsurgó eső.
Ezt a speciális atmoszférát mentette át adaptációjába Maximilian Schell, aki már bizonyította kiváló stílusérzékét az Első szerelem és A gyalogjáró című filmjeivel. Pontosan követi a regény fővonalát, még az eltérések is hitelesek: a forgatókönyvet maga Dürrenmatt írta, aki a filmben még el is játssza egy bohókás író szerepét. Schell láthatóan gondosan kidolgozott minden apró részletet, ettől kap értelmet és jó ritmust a fontos pillanatok és hangsúlytalan jelenetek váltakozása. A feszültség megteremtéséhez is nagyon ért, egy fotelban üldögélő férfit is váratlan és félelmetes látvánnyá varázsol. Segítenek ebben operatőrei (Ennio Guarnieri, Roberto Gerardi, Klaus König), akik az őszi svájci kisváros hangulatát is megteremtik szürke tónusú képeikkel, s olyan jól elhelyezett apróságokkal, mint a rezesbanda trombitáin tükröződő kopár fák látványa.
A szereposztás nemcsak parádés, de valóban találó. A főszereplő Martin Ritt (Magyarországon a Norma Rae és A jónevű senki rendezőjeként ismert, több évtized után Hans Bärlach szerepének kedvéért tért vissza eredeti foglalkozásához, a színészethez. Sajátos karakter, nagyszerűen játszik. A cowboyképű Jon Voight ezúttal elhiteti velünk, hogy igazi svájci segédrendőr. Robert Shaw, az örök intrikus is tud még újat mutatni, csak Jacqueline Bissetről derül ki (sajnos, nem először), hogy bájos arca mögött üresség kong. Egy érdekesség: a megölt rendőr hulláját Donald Sutherland játssza, nagyon jól. Egy igazi tehetség még a halottnak is jellemet ad.
Önálló gondolatokat hordozó alkotás ez a film vagy magas színvonalú illusztráció, vita tárgya lehet. Egy biztos: mestermunka.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/11 44. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7276 |
