Csala Károly
Megérné hosszabban is elmélkedni Frank Godwin filmje kapcsán arról, hogy amúgy nagy általánosságban milyennek is kell(ene) lennie egy jó gyerekfilmnek. Azért ennek kapcsán, mert ez, vagyis Az elektromos eszkimó – jó gyerekfilm. Marad a távirati stílusú összefoglalás, egy meg nem írt tanulmány rezüméjének közreadása.
1. Mesetörténet, csodás elemmel. Nagyon fontos, hogy vajon az ujjukból szopják-e a szerzők az alapötletet, avagy az életből és a tudományból. Godwin filmjének kis eszkimója csodás tulajdonsággal bír: képes föltölteni magát (miután jól teletömte a bendőjét) oly mérvű elektromossággal, ami egy kisebb generátor teljesítményével is fölér, s képes ezt a töltést hajtóenergiaként átadni mindenféle villanymeghajtású szerkentyűnek. Ennek a képtelen alapötletnek modern természettudományos ismeretterjesztő értéke van: egész egyszerűen fölkelti a gyereknézők érdeklődését az elektromosság iránt. A néző-gyerek ugyanis szeretne ilyen csudás tulajdonság birtokába kerülni, s amíg ezt a film sugallta vágyálmát meg nem cáfolják (a felnőttek, nagyobb társai), addig is egészen biztosan érdeklődni fog az elektromosság lényege iránt („mi a csoda is az voltaképpen?”).
2. Konfekció is szükséges a gyerekfilmhez, éppúgy, mint a legtöbb „felnőtt” filmhez. (A műfaji dramaturgia kialakult szabályairól van szó, ezeket nem lehet műről műre fölrúgni, ritkán sikerül csakugyan új műfajt kitalálni.) A gyerekfilmben – s ez korántsem baj, sőt helyénvaló – a konfekcionált cselekményváz többnyire nyíltabban, bevallottabban kiütközik, semmiképp sem sznob „újításokkal” álcázva jelentkezik, mert ha igen, akkor se kutya, se gyerek nem ért belőle egy kukkot sem. Az elektromos eszkimó a gyerekek által is könnyen átlátható gengszterfilm-séma pórázán vezeti nézőit. Lehetőség ez az „izgalomra”, de egyúttal az untig ismert „izgalmas” fordulatok kifigurázása is. Godwin mindkét lehetőséggel jól bánik filmjében.
3. A film társadalomképe. Ennek bántatlan, érintetlen alapja ebben az esetben a brit polgári-kispolgári életforma, mint elfogadott és elfogadható, kikezdhetetlen valóság. Ezért tehát nincs mit lelkesednünk. De ezen belül – igencsak korlátozottan, de mégiscsak – a kis eszkimó főhőssel a fajta-előítéletek ellen szól a film, ha szűkös kereteken belül maradva is, de mindenképpen tisztességesen-becsületesen, ha úgy tetszik: pozitívan.
S hogy mindezekhez még jó gyerekszínészek is kellenek, az csak természetes. S hogy a rendezőnek tudnia kell, mi fán terem a pergő ritmus.
Godwin filmje mindezen erényekkel rendelkezik.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/12 43-44. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7249 |
