Kövesdi Rózsa
Csináljunk koprodukciós filmet! Legyen mondjuk francia–olasz. Főszerepben a legnépszerűbb francia sztár: Jean-Paul Belmondo. A helyszín Olaszország, abból is talán a legszebb: Velence. Aztán majdcsak történik valami. Belmondo sajnos úgy járt az általa teremtett jellegzetes figurával, mint a közmondásbeli kutya a farkával. Most már visszaköszönő szerepei „csóválják”. Természetesen kedves, vagány szélhámost alakít, némi hazafias érzelemmel és a nők számára egyszerűen ellenállhatatlanul. (Változatosság kedvéért egy fekete bőrű szépségben is hosszan gyönyörködhetünk. )
Kisebb „csínytevések” után kibontakozik a „nagy ügy”. Ez összefüggésben áll valami módon az olajjal és az energiaválsággal, tehát elég komoly dolog ahhoz, hogy érdemes legyen miatta néhány embert eltenni láb alól. Evégből az alkotók végre valami újdonsággal is szolgálnak, egy erre a célra kiválóan alkalmas lézersugaras puska formájában. Mi nézők persze tudjuk, hogy hol van a rejtélyes mikrofilmtekercs, minden galibák okozója és legszívesebben bekiabálnánk Belmondónak, mint a gyerekek a bábszínházban, hogy ott a gonosz.
A filmben csak az operatőr kapott hálás feladatot, no meg Velence, amely tényleg gyönyörű, szárazon, vízen és levegőből egyaránt. Belmondo még azt a szívességet is megteszi, hogy helikopteren lógva – menekülés ürügyén – városnézőbe invitál, pedig amúgy is elég fáradt.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/12 42. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7244 |
