Mockler János
Az élet nehéz helyzeteire felkészítő anyai tanácsok és viselkedésminták között még a legjobb családokban sem hangzott el intelem, hogy mit tegyünk akkor, ha egy lakatlan szigeten szafariruhás, panamakalapos egyén ugrik elénk, izmos karjából hatalmas, prehisztorikus madarat lök az ég felé, és nekünk szegezi az obligát kérdést: Amerikából jöttem, híres mesterségem címere… Blazírt képpel válaszolhatjuk: ügyelő, másodasszisztens vagy valami hasonló széltologató. Aki nem hiszi, járjon utána… moziba.
Előbb csak a horgászboton belógatott mikrofon avatta be a tisztelt nézőt a filmkészítés rejtelmeibe, ám jelen opuszunk a fent leírt módszerrel újabb történelmi lépést tesz az álomcsinálás titkainak végső feltárása felé. Tejszínhab a tortán, hogy a törzsfőnök protézise szintén kulcsszerepet kap a filmben.
Messziről jött ember azt mond, amit akar. Erre a pofonegyszerű, ősi igazságra épül a gigantikus kőpofákat szobró maorik igaz története. A tapsifüles kisebbség közepes találékonysággal szívatja a szerencsétlen normálfülű többséget. Míg végül nagyszabású tojásgyűjtő versenyen győz a jobbik.
Szép az élet a Húsvét-szigeteken. Aki megszerzi a húsvéti tojást, azé a megviselt hősnő. A törzsfőnök egy jéghegyen elhajóz, Ádám és Éva kis csónakon távozik a történelem irányába. A Hollywoodtól megszokott nagyfokú etnográfiai hitelességgel előadott mese a pillanatnyi élvezeten túl fölidéz bennünk számos régi barátot. Az eszkimót, aki mindenre azt mondja: nanuk, nanuk, a ma született tibeti lámát s a bagdadi besurranót. De aki svájci négert akart látni, annak sem kell az Uránia mozin túl mennie, amiről pedig tudjuk, hogy olyan messze van a Húsvét-szigetektől, mint a Rapa nui attól, amit filmnek nevez a megcsontosodott szűklátókör.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/09 62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=724 |
