Józsa György Gábor
Keserves dolog pszichopatával élni házasságban! Márpedig ennek az NDK-filmnek a hőse enyhén szólva patologikus alkat: az a rögeszméje, hogy folyton hazudnak neki, s ilyenkor örjöngve tör-zúz. Feleségét nem engedi dolgozni, hanem bezárva tartja, „legyen neki elég társaság a család”. Újabb feszültség forrása, hogy az asszonyka titokban (hazudva) tovább tanul, bolti pénztárosi végzettséget szerez, kisebbségi komplexust okozva ezzel férjének. Mire ő is beiratkozik hát egy pallértanfolyamra, ám a követelmények meghaladják képességeit. Mind gyakoribbak a nyilvános botrányok. A férj súlyosan bántalmazza feleségét, mire az az alkoholba menekül, és erkölcsprédikációkat tart nővérének, aki ugyancsak nem veti meg az italt. A teljesség kedvéért később a feleség is rögeszme rabja lesz, keserű önvád kínozza, mert hagyta, hogy férje tévedésből sósavat igyon. (Az nem derül ki, nem az bántja-e, hogy hiába.) Nem részletezem tovább. A film cselekménye „önmagáért beszél”, pontos önjellemzés. Mindazonáltal felfoghatatlan, hogy mi késztette arra a film alkotóit, Günther Rücker forgatókönyvírót és Heiner Carow rendezőt, – akik az NDK filmgyártásának ismert alakjai –, hogy egy teljesen elavult, és a valós problémákat nagy ívben kikerülő, felületes „mélypszichológiával” teli, képregény-színvonalú Nóra-történetet vigyenek vászonra.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1982/01 49. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7224 |
