Kulcsár Mária
Mit csinál egy rendes szörnyeteg? Borzalmas alakjával riogatja az erdőkerülőket, kísértetkastélyába csalja az ártatlanokat, őzgidák és ifjú leányok vérét issza, akiket hatalmas karmaival gyilkol meg. Nem is olyan félelmes ez a dolog. Juraj Herz szörnyetege mást is tesz: gyakran álldogál a tükör előtt belső monológokat mormolva, mély pszichológiai konfliktusok mardossák a szívét, és ez már tényleg rettenetes.
A humortalan, lelkibeteg szörnyecske vét a mese műfajának szabályai – a történet és a figurák kézenfekvő egyszerűsége, a realitások és füllentések finom keveréke, a szárnyaló fantázia tiszta szépsége – ellen. Sajnos Herznek – aki 1967-ben A sánta ördög, 1968-ban pedig A hullaégető című filmekkel bebizonyította tehetségét – sem sikerült a pokolian nehéz feladat: celluloidszalagra rögzíteni a mesék lebegő álomvilágát. Képei nem többek lefényképezett valóságnál, melyben az elvarázsolt kastély csak műpókhálós díszlet, a fiatal színész izzasztó maskara alatt forgatja a szemét, a rabul ejtett szűzlány pedig negyvenéves színésznő, aki esetlen bájolgással bizonygatja csitri mivoltát.
Tanulság persze több is akad: a jóság és szépség még az elátkozott vadállatok szívét is meglágyítja; vagy: aki igazán szeret, annak örök hatalma van felettünk, legyen az bárki istenteremtménye; aztán: a nők szerelme még a sátánt is megszépíti (ezt ki is mondják a film végén). Ilyen bölcsességek közlésére elég egy háromperces sláger.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1982/01 46. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7215 |
