Tartalmi elemek kiemelése
rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Láttuk még

Mesterfogás

Mockler János

Szeretni valakit valamiért – így persze könnyű. Szeretem, mert szép, szeretem, mert okos, szeretem, mert végigverte miattam a fél falut. Szeretni valakit úgy, hogy ő mondja: igen, és úgy tesz, mint aki nem – nos, ez talán már valami. Legalábbis nem tipikus starthelyzet emberi kapcsolatokban. Inkább célirány. Kinek több, kinek kevesebb idő szükséges ahhoz, hogy belássa: ennek az imbecillis véglénynek áldoztam legszebb éveim, legszebb óráim, legvirtuózabb hazugságaim. Átrendezte a lakásomat, összetörte a kocsimat, zaciba csapta anyu Marikánál vásárolt ékszereit, lelépett a sánta postás(kisasszony) oldalán. Ilyenkor már az sem segít, ha ártatlanul annyit rebeg: én szóltam előre…

Jérémie, akit most Maxnak kéne szeretnie, pontosan ilyen. Mondja és mutatja is jó előre, engem nem lehet szeretni, vagy csak úgy szeretni, értem könnyeket illik ejteni. Jérémie-t Christopher Lambert alakítja, aki, bár játszott már verhetetlen sakkfenomént, mégis feltételezhető, hogy okosnak legutoljára kedves édesanyja nevezte úgy másfél esztendős korában. Szépségéről legyen tán elég annyi, hogy legjobb pillanataiban erősen hasonlít Dungára, a VB-döntő brazil kapitányára, a könyörtelen ítéletvégrehajtóra. Mellesleg – másik közös vonás – Jérémie a maffia ítéleteit hajtja végre, hasonló robbanékonysággal.

Max, a francia film legújabb kori jóságos öregapám-szerepeinek örökös tulajdonosa, Philippe Noiret-Mikulás most veszélyeztetett korba érkező bérgyilkos. Vagyis szintén zenész, immár a harmadik ítéletvégrehajtó, bár ő csak kétségtelenül öreguras mozgásával emlékeztet a labdarúgó-világbajnokság csillagaira.

Vajon sikerül-e Maxnak megszeretnie Jérémie-t? Mit szólnak ehhez a szemét maffiák? Hogyan tűri ezt a nyugállomány biztos réve felé evezgető örök ellenfél, a zsaru? Erre mind választ kapnak kedves nézőink. Meg is érdemlik. Legkivált azok, akik folyton amiatt nyavalyognak, hogy mindig csak azok a buta amerikaiak… Íme, így csinálják a művelt és érzékeny franciák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/09 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=720

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 1210 átlag: 5.48