Breuer János
Egy 1948 óta ismert levélrészlet mellett két nyomtatásban nemrég megjelent Bartók-írás jelzi a zeneszerző érdeklődését a mozi, kivált a hangosfilm iránt. Íme: „Baden-Badenben érdekesebb dolgok voltak. [... ] este 9-kor [...] »Lichtbild« (=mozi) bemutatók, hozzá filmre fölvett zenével (ez egy új találmány, már most is legalább olyan jól hangzik, mint a jobb grammofónok). Aztán megjelentek a v á s z n o n külön-külön Schrecker [Schreker] (komponista), Kerr (kritikus) és végül Schönberg. Mindegyik beszélt erről az új találmányról: hangjuk persze a legprecízebben összevágott szájuk mozgásával.” (Davos, 1927. júl. 22. Utolsó magyar kiadás: Szerk.: Demény János: Bartók Béla levelei. Zeneműkiadó, 1976. 344. lap.) „Tegnap 2 hangos filmet tekintettem meg: konstatáltam az egyiknél, mégis jobb a hangos a némánál. A néma a folytonos feliratokkal és az összevissza kísérő zenével mégis csak valami felemás dolog volt. A másik azonban csak félig hangos, félig feliratos volt, hát ez már igazán lehetetlen dolog; az ember azon tűnődik, mért némultak meg ezek egyszerre, mikor még az imént beszéltek és énekeltek! Aztán még a hangos részének fele francia, fele angol nyelvű volt!! T.i. amolyan fél francia verziója egy Hollywoodban készült filmnek. Azért is jobb a hangos a némánál, mert nem lehet vele olyan szamárul sietni! Nívó – operett, pár ötlettel, egy csomó ostobasággal; zenéje ehhez mért, de szintén nem minden ötlet nélkül. Beszéd – sokszor pinceszerű. Zene: grammofon szerű. Egyelőre még várjunk valami jobbra.” (Basel, 1930. dec. 3. Szerk.: Ifj. Bartók Béla: Bartók Béla családi levelei. Zeneműkiadó, 1981. 500. lap.) Végül egy 1937 január végi párizsi beszámolóból: „Dolgunk végeztével – moziba mentünk; gondoltam, hadd lássam megint egyszer, van-e ott valami fejlődés. De bizony nem voltam valami nagyon megelégedve.” (Bruxelles, 1937. febr. 2. Szerk. Ifj. Bartók Béla stb. 571. lap.) Az 1927 nyarán kelt első levél érdekessége, hogy abban Bartók egy avantgarde zenei fesztiválról, a baden-badeni „Deutsches Kammermusikfest”-ről számol be, amelyen, a filmvetítés napjának délelőttjén, Zongoraszonátájának ősbemutatójára sor került. S nem csupán az figyelemre méltó, hogy Bartók – legalábbis levelében – nagyobb jelentőséget tulajdonít a hangosfilmnek, mint a saját műve ősbemutatójának, hanem az is, hogy a zenélő és beszélő mozit egy avantgarde törekvések támogatására rendezett zenei fesztivál iktatta műsorába. Megjegyzem, Arnold Schoenberg nem egy leveléből kitűnik, hogy őt is mennyire izgatta a hangosfilm, mint új lehetőség, de az is, utóbb mennyire csalódott a „hollywoodi álomgyár” produktumaiban. A második levélrészlet pillanatfelvétel a moziba járó Bartók Béláról. A beszámoló információiból, egy svájci könyvtár segítségével, bizonyára rekonstruálható volna, milyen filmeket látott Bázelben, 1930. december 2-án, de ennél talán fontosabbak az „elvi” megállapítások: „mégis jobb a hangos a némánál... Egyelőre még várjunk valami jobbra”. Ezek szerint Bartók, bár nem tudjuk, milyen gyakorisággal, a némafilm moziját is látogatta (ennek, sajnos, levelezésében semmi nyoma nincs). Ha 1930-ban, az új találmánnyal immár moziban találkozván Bartók bizonyos várakozással teli toleranciát tanúsít, hét év múlva, úgy látszik, elszálltak a filmmel kapcsolatos reményei. A fogalmazásmódból – „gondoltam, hadd lássam megint egyszer, van-e ott valami fejlődés” – arra következtethetünk, hogy 1930–37 között időnként benézhetett a moziba, megismerendő, mire jutott a hangosfilm. Hogy milyen filmeket látott, arról persze semmiféle információnk nincs, valószínű, hogy nem a java termést, különben nem adott volna elégedetlenségének hangot. E három levélrészletből természetesen nem következik, hogy Bartók Béla rendszeres, szenvedélyes mozilátogató lett volna. Valószínűbb, hogy nem volt az, ha érdekelte is a film, túl sok ideje moziba járásra nem juthatott semmiképp. Olyan gyakorlati tapasztalatai a filmmel nem voltak, mint a filmzenét rendszeresen író Honeggernek, Milhaudnak, a filmzene írásra készülő Arnold Schoenbergnek. Az idézett levélszemelvények tanúsága szerint azonban több tapasztalata volt a celluloidszalaggal, mint azt eddig tudni véltük.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1982/01 02. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7197 |
