Barotányi Zoltán
Nem múlik a Kelet-mánia: Bertolucci Az utolsó császár nyomán ismét az orientális tájak felé fordította termékeny tekintetét. Az új darab műfajilag álnaiv mese, akár a legtöbb film a mozgókép feltalálása óta, szerkezetét tekintve pedig duplafenekű: egyszerre kaphatunk egy tetszetős reinkarnációs riportot és egy kis vallástörténeti képeskönyvet. A dolgok mélyén a mi Kőrösi Csománk jóvoltából kirobbant, s jelenleg is tomboló Tibet-mánia rejtezik: filmünkből szokás szerint egy cseppnyi új információt sem tudhatunk meg Tibetről, ellenben ismét felsoroltatik, hogy mit is tudunk, és mi az, amit hajlandóak vagyunk tudni a Nagy Titkok Honáról. Bertolucci filmje lassan és megfontoltan hömpölyög istenektől elrendelt útján: némely türelmetlen emberek talán azt is el fogják mondani, hogy terjengős. A vád azonban igaztalan, hisz ennyi időt feltétlenül megkövetel a couleur locale élvezete.
A történet egyébként egyszerű: a Dordzse láma (magyarul: Gyémánt láma) elhunyta nyomán tanítványai fellelik újjászületett utódait, a tréfa kedvéért egyszerre három személyben, akik közül az egyik ráadásul fehér, sőt amerikai, egyenest Seattle-ből (lásd: Nirvana!). Itt következhetnének az olcsó élcek („láma szeme sötétkék” és társaik), de hamarost arcunkra fagy a cinikus mosoly, hisz „Képes Biblia gyermekeknek” változatban megismerhetjük Buddha megvilágosodásának történetét, kit személyesen az új isten, Keanu Reeves formál érzékivé. Az egyik szálon Siddharta királyfi, utóbb Buddha („A Megvilágosodott”) rázza le magáról a remetékre menetrendszerűen rátörő kísértéseket, míg a másik szálon a papát játszó Chris Isaak szeli át öles léptekkel a szkepszist a biztos hittől elválasztó ingoványos, zsombékos mocsárt. Hogy elér-e majdan a „napsütötte sávig”? Nem tudhatjuk, hisz filmünk rácáfolva a rosszindulatú feltételezésekre, előbb vagy inkább utóbb véget ér.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/09 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=719 |
