Harmat György
Szerencsénk van, ha olykor a mozgóképcsinálók módot adnak a gyermeki elámulásra és ráismerésre: lám, lám a film elsõsorban mégiscsak látvány és „hallvány”! A Féktelenül magányos terroristája a „bombakézmûvesség” virtuóza: az õ szerkezete holtbiztosan robban. Maga a produkció sem téveszt hatást: sikerrel bombázza érzékeinket. Bomba- és filmkészítõ: mindkettõ ugyanazzal az elképesztõ, ördögi fantáziájú ötlettel bír. A buszra szerelt pokolgép akkor lép mûködésbe, ha a jármû sebessége 50 mérföld/óra alá esik. Jack, az ifjú rendõrkommandós személyes küldetésének tekinti az utasok megmentését, hiszen valóságos párbajt vív a terroristával, aki szédületes tempót diktál. Akárcsak a film (eredeti címe: Sebesség) rendezõje. Attraktív beállítások tömege, monoton vágások, kápráztató speciális effektusok, a nézõt az események középpontjába helyezõ sztereohang (Lucas cége készítette, nem véletlenül Skywalker Sound a neve), humor, székhez szögezõ feszültség, rendkívüli ügyességgel meglepetést provokáló fordulatok: a három fõszerepet ezek után akárki eljátszhatná. Az efféle produkciókban általában akárkik játszanak. E film külön luxusa a minõségi emberábrázolók jelenléte, olyanoké, mint Reeves (Otthonom, Idaho), Daniels (Valami vadság) és Hopper (Szelíd motorosok). Summa summarum: idõtlen idõk óta nem láttam ennyire izgalmas, látványos, jól felépített kalandfilmet. Eme összegzés szubjektivitását enyhíti meggyõzõdésem: bizton egyetértenek majd velem az akciómozik nálam szorgalmasabb látogatói is.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/08 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=714 |
