Koltai Ágnes
Oscar Lewis 1964-ben – nálunk 1968-ban – megjelent könyve, a Sanchez gyermekei bombaként robbant az irodalmi közéletben. A szegénységről, Mexikóváros nyomornegyedének lakóiról írott szociográfiája egy távoli, szokásában és kultúrájában eltérő világra irányította rá Amerika és Európa figyelmét. Irodalmi sikerét az egzotikus témán túl sajátos írói módszerével aratta: egy család minden tagjával magnóra mondatta életét, s szóhasználatukat, nyelvi fordulataikat híven megőrizve egyszerre több oldalról mutatta be a nyomornegyed mindennapjait. Lewis antropológus volt és nem szépíró – az indiai és a mexikói paraszti életmód tanulmányozása után fordult a nagyvárosi szegényekhez –, érezhetően a kívülálló, a tudós megfigyelő pozíciójából írta le hőseit, a Sánchez családot. Nem formálta regénnyé sorsukat, a „nyers valóság” drámai erejében bízott. Lewis e szegénység kultúráját akarta feltárni, a „korunkbeli szegénység belső életét” kutatta.
Cesare Zavattini és Hall Bartlett kerek történetet formált Oscar Lewis szociografikus portréjából. Jesús Sánchez és népes családja, törvényes és törvénytelen gyermekei, a szeretet és gyűlölet, a vonzás és taszítás könnyes-bús drámájában élnek. Kiszakadtak a szegénység kultúrájából, egyszobás nyomorukra szűkült le a társadalom perifériáján vegetálok mindennapi küzdelme. A szegénység, a „bádogváros” vad, kietlen világa – éppúgy, mint Ettore Scola filmjében, a Csúfak és gonoszokban – az alkohol, a verekedés, az erkölcsi fertő leegyszerűsített, torz képében jelenik meg. A film a szegénység, a „struggle for life” melodrámája. Oscar Lewis szelleme csak egy rövid idézet erejéig van jelen.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1982/05 44. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7104 |
