Gáti Péter
Hynek Bočan – egykor neves irodalmi művek jeles megfilmesítője (Senki sem fog nevetni, Vihar a lombikban) – új (1980-as) művének alapszituációjául egy épülő villa-palota (két kiházasítandó lány hozománya) körüli családi bonyodalmakat választotta. A családfő ellentmondást nem tűrő buzgalommal hajszolja feleségét, lányait, s horogra akadt jövendőbeli vejeit a téglarakások, cementeszsákok és malterkupacok körül – mígnem elkészül a kacsalábon forgó álom-otthon. Ám a tervbe vett kettős esküvő meghiúsul, mert a kisebbik lány vőlegénye hirtelen elbizonytalanodik, úgy érzi, kényszernek engedett. Később jó útra tér, de akkor meg az ara lesz e váratlan felismerés rabja. És így tovább.
Kétféle műfaj sajátosságait próbálta összeilleszteni a rendező: vígjátékot kerettörténetként és lírai szerelmi történetet betétként, s ezzel felemás helyzetet teremtett. Ráadásul a rendező mintha nem bízna a vígjátéki szituációk erejében, s ezért mindig „megfejeli” a látványt az ostorozni kívánt hibák aprólékos, tudatosító szándékú magyarázatával. Az apa kivételével nincsenek karakterek. Az egymást keresés–összeveszés–duzzogás vígjátékból kölcsönzött formáját komolykodó, ugyanakkor homályos mondanivalóval tölti ki a film. Vajon miért menekülnek egymás és a frigy elől a hősök, mikor látszólag leghőbb vágyuk teljesülhetne? A kiagyalt dramaturgia kényszerén kívül talán más okuk is van erre?
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 46. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7080 |