Tartalmi elemek kiemelése
rendezõ | színész | operatõr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Láttuk még

Kalifornia

Reményi József Tamás

Ez a film többször is megtéveszti nézõjét. Jó darabig mintha komolyan venné azt a különös szituációt, amelyben össze van zárva egy értelmiségi pár (szociológus férfi + fotómûvész hölgy) és egy lumpen kettõs (bûnözõ + számkivetett kamaszlány). Együtt autóznak Kalifornia felé, s kölcsönösen a sötét énjükkel hatnak egymásra: a fotós a vamp-külsejét, pornografikus felvételekhez való vonzódását, a menõ, dögös nõ divatját sugározza át az õt bálványozó kislányra, szociológusunk pedig tehetetlen az agresszivitás egyszerû logikájával, „férfiasságával” szemben. A helyzet abszurditását fokozza, hogy értelmiségi hõseink beteges (sorozat-)gyilkosságok helyszíneit keresik föl – könyvet írandó –, s közben észre sem veszik, hogy beteges (sorozat-)gyilkost cipelnek magukkal. Viszik – amit keresnek, s ez az amúgyis démonival kacérkodó intellektusokat különösen ironikus fényben mutatja.

Mindez azonban csak bizonyos mélységig foglalkoztatja a film alkotóit, s mind jobban belevetik magukat (belevetnek bennünket) egy sematikus akciófilm rémségei közé. A Kalifornia elveszti kesernyés báját. Mígnem az epilógusban megint fordul a kocka, s kiderül, hogy tulajdonképpen nevelési célzatú drámát láttunk, amelynek fõszereplõi (helyettünk) katartikus megtisztuláson mentek keresztül: a szelíden hullámzó óceán partján egy villában lehiggadt alkotómunka folyik, a történteket szociális felelõsségtudattal, érzelmekkel átitatottan feldolgozó házigazda s egy ikonok témáit fotózó, diszkrét megjelenésû háziasszony jóvoltából.

Egyvalamiben, hál’ istennek, nem tudnak megtéveszteni bennünket, s ez a kamaszlány szerepében Juliette Lewisnak köszönhetõ. Olyan páriát alakít, aki nem véli szerencsétlennek magát, hisz nemcsak infantilisan visszamaradott, hanem viszonyítania sincs mihez. Amikor pedig már volna kihez mérnie sorsát, makacsul ragaszkodik a naivitás képzeteihez. Nem hollywoodian szánnivaló, suta, zavart, emberi teremtés. Õérte érdemes elmenni a moziba.


A cikk közvetlen elérhetõségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/08 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=708

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 1458 átlag: 5.53