Láttuk még

Ördögbarlang

Deli Bálint Attila

Olyanok vagytok – acsarog az utolsó szó jogán premier plánban a negatív hős – mint a fű. Hiába kaszálnak benneteket, száz nő egy helyett. Ne számolgassunk, ez nem botanika, hanem egy új, szovjet-moldáviai eastern költői üzenete. Többértelmű; ilyen Ördögbarlang-típusú filmet százszor láttunk, már három is egy tucat. Egyetlen erénye e filmnek, hogy rövid. Már amennyire erény az, hogy az alkotók egy nyolcvan-perces filmbe – háromórás unalmat képesek zsugorítani. De barlang – nincs benne. (Hacsak a mozi nem az, ahol a nézőnek ezt a vadkeleti rabló-pandúrt – levetítik.) Ördögi. Mármint az a csapda, amelybe a rendezés – cselekménybonyolítás és balladai homály ürügyén – beleesik. Itt előbb rogy össze az áldozat, minthogy a karabélyt rásütik. Az üldözők mérföldekkel lemaradva ügetnek a filmtörténetből jól ismert postakocsi után, de azért puffogtatnak. Hátha. Aki a lóról leesik – órákig térden marad. Ha a lány balra menekül – merre fogják el? Jobbra. Mindez – filmidő és a filmtér kutyuléka – még komikus is lehetne, ha a film készítői nem vennék dolgukat halálos komolyan, így csak szomorú.