Tartalmi elemek kiemelése
rendezõ | színész | operatõr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Kritika

Kristin Hersch

Your Ghost

Bakács Tibor Settenkedõ

Veterán porcelánbaba rúzsos ajkán csorog a dallam. Kikopott divatmütyür õ a leszakadt, kipingált verda mûszerfalán. Kristin Hersh a 68-as hippi feeling maradéka, megtoldva az alternativitás izmusok feletti liberalizmusával. Ilyen vagyok, semmi különös, tehát figyelemreméltóan eredeti, különc és szabad.

Valóban, ha a róla készült videoklipeket bámuljuk egyre vastagodó unalmunkban, akkor Kristin Hersh személyisége valóságosnak tûnik a rock ornamentika homogén és kvázi létrendjében.

E hippi kommunákban felnõtt, sokáig a szövetruhát sem ismerõ hölgy áttörte az imidzsképzés mérhetetlen uniformizmusát. Ebben segítette Michael Stipe, az R.E.M. énekese is, akinek csendes õrültsége, kezének lazacáramlást imitáló mozdulatai jól mennek a Kristin dülledt szemeiben lakozó naivsághoz. Példaképpen nézzük meg a Your Ghost (A Te szellemed) címû videoklipüket.

A „nézzük meg” konkrét felszólítás, mert az esztétika, azon túl, hogy az unalomig hajtogatott mûfaji szabályokkal terrorizálja e mûfaj élvezõit, nemigen vállalkozott arra, hogy a képernyõ mögé tekintsen, s a klipet felépítõ képekrõl, azok kapcsolódásáról, filmes megoldásairól tûnõdjön. Ehhez némileg joga is van, mert a receptszerûen készülõ vizuális kisfröccsök nem kívánják meg az agy vérdúsabb mûködtetését. Barokkos unalom, s manír díszíti a szórakoztatóipar ezen termékeit. De pont ezért érdemes kiemelni a klipeken belüli deviáns mozgásokat. Például Kristin Hersh. Videója fekete-fehér. Lassan, lassan, a puritán életfelfogású, kálvinista hangszerelésû U 2-k szigorúan kötelezõ megjelenési formájává válik a színtelen videó, de még az utolsó pillanat elõtt vagyunk.

Az anyag vizsgálatakor voltam szíves külön kiírni minden egyes snittet, ami nem volt könnyû. Nemcsak a vágások hihetetlen nagy száma miatt (kb. 4 percen belül 88 kép villan fel), hanem a snittek közötti kapcsolódások miatt. Áttûnések, egymásrafényképezések bonyolítják az egymásra keményen vágott fotográfiákat. Inkább fotográfia, mint mozgókép, annak ellenére, hogy a kamera folyamatosan mozog. Svenkek átlósan, horizontálisan húznak végig Kristin arcán, vetített szobabelsõkön.

A snitt-fotó megkomponáltsága és a kameramozgás puha hajlítása adja a dallamhoz szükséges lágyságot. A szöveg minimalizmusa miatt (Kristin szomorú, hogy szerelme – Michael Stipe – nem hívja föl telefonon, s õ is bizonytalan, felhívja-e a fiút, így inkább fohászkodik szelleméhez) az alapérzés közvetítése a cél. A szöveg verbális üzenete lényegtelen, ahogy a dudorászás, motyogás, sóhajtozás is inkább jelzés, mint üzenet.

Ehhez keresték meg azokat a szimbolikus tárgyakat, amelyek hasonló érzéseket keltenek. Látunk egy faliórát, lengõ villanykörtét, telefon tárcsáját, kagylóját, falakon tükrözõdõ esõfolyamokat, kulcsokat, amelyek tenyérben lapulnak, nõi nyelven fénylenek.

Különösen szép az a szobabelsõ, amelynek falán egy vetített város árnyképe remeg. Ez elõtt énekel gitárral, széken ülve a páros. Tehát nem eljátszanak színészi szerepeket, hanem elõadnak egy dalt, amelynek hátterében sejlik az érzés tárgyi világának negatív lenyomata.

Az operatõri munka mennyisége és bonyolultsága is csak akkor látszik, ha felbontjuk e képkriptát. Tulajdonképpen minden tárgy legalább három, ha nem több szemszögbõl van felvéve. Így a plánváltások mindig mást mutatnak, még ha tárgyuk mozdulatlanul ugyanaz is. Madárperspektívát rávágnak alsó gépállásra, a balról jobbra történõ svenket visszafelé is lendítik. Így a képeken belüli mozgás adja azt a dinamizmust, amely nem zavarja a dallam líraiságát, nem üti agyon s nem gyúrja maga alá. Ezek szoktak lenni a hibák. A kép kemény expresszivitása így ellenpontozza, tehát erõsíti a hõsnõ lelkében gomolygó érzéseket.

Kristin Hershék kikerülték a csapdákat, s talán ennek is köszönhetõ, hogy akusztikus hangszerelésû nótájuk a slágerlistán messze megelõzte a garázsból fémesedõ brutálzenekarok pörölycsapásait. Nincs más dolgunk, mint leülni az MTV (nem a Nahlik-féle képmutogatósdi) elé, s élvezni a zenét.


A cikk közvetlen elérhetõségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/08 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=705

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 990 átlag: 5.34