Lajta Gábor
Bárcsak Magyarországon készülne egy ilyen szarkasztikus film, természetesen hazai visszásságokat célba véve! Tárgyilagos, szigorú, szabad szellemű produkció. Hatását azonban teljes mértékben csak Svájcban fejtheti ki. Hiszen megérthető, hogy nem élhetjük bele magunkat igazán a svájciak honosítási problémáiba, a hatóságok bürokratizált hazafiságának kellemetlenségeibe. Természetesen nem élvezhetjük a kritikusok által dicsért helyi dialektusú szövegmondást sem.
Távolságtartásunkat csak növeli a film túlságosan puritán stílusa, bágyasztó sárgásszürkéje, a választott filmnyelv szinte tolakodó szerénysége. Egészében egy biztos kézzel megformált, néhány választékos képi humorral színezett helyiérdekű szatírának látszik Rolf Lyssy műve.
Azonban kifeslik ebből a túlságosan egyszerű képből valami, ami majdhogynem szívszorító: hiszen a dohos, pénzszagú levegőért alázkodik meg a német orvos, az olasz cukrász, gügyögik Tell Vilmos meséjét, fulladozzák a svájci torokhangot, míg végül is a két szimpatikus főhős – a jugoszláv balerina és a nem idomítható svájci tisztviselő – elhagyja az országot. És ez már kemény vádirat.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 44. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7002 |
