Deli Bálint Attila
Aki megnézi ezt a román közérzetfilmet, aligha szabadulhat attól a nyomasztó érzéstől, hogy – más szereplőkkel, más környezetben – már látta néhányszor.
A kamera egy középkorú építész sorsformáló kísérletét követi a család elhagyásától a család restaurálásáig. E sablon keretei között keresi helyét. Az illegalitásba szoruló szerelem, a munkahelyi intrika, az albérleti lét stb., mind a román társadalom aktuális kérdéseit vannak hivatva tolmácsolni, de e kérdések csupán fölmondatnak, nem válnak a dramaturgia szervező erőivé. Utalások maradnak. Jellemző jegye a filmnek a sok belsőben forgatott jelenet, a kamera tanácstalan ácsorgása, mozgásának önismétlése, és az arcok premier plánjaival lefedett tér. Sajnos a színészi játék sem köti le a figyelmünket annyira, hogy elfeledkezhetnénk tett és a motívum, az ember és a környezet összefüggéseinek hiányos ábrázolásáról. Arra lettem volna kíváncsi, hogy a hősök ott és most hogyan élik meg konfliktusaikat, de csak azt tudtam meg, hogy hogyan nem.
Vannak filmek – és filmgyártások –, amelyeknél az izgalmas kérdés és jelentés akörül kristályosodik ki, ami nem, kerül a filmre. Az ilyen műveket elsősorban szociológiai és nem esztétikai mérték illeti.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 48. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6950 |
