Kuczogi Szilvia
A kosztümös itt nem kardos-hüvelyes, a kalandos nem akció, a színes nem Walt Disney. Vagyis jó. A Tőrbe csalva egy színes-tőrös-kalandos-kosztümös-történelmi film.
Gyermekkorunk filmjeire emlékeztet, akkoriban volt az a műfaj alapszabálya, hogy a legelső másodperctől fogva tudni lehetett a végét, nem volt se meglepetés, se csavarás, mégis elégedett volt mindenki.
Most II. Izabella idejében vagyunk Madridban, körülöttünk szépen fényképezett tágas terek, méltóságteljes tőrözés. A kard és a párbajtőr jelképezte a becsületet; ahogy öregedtek a vívómesterek, úgy halványult a gentlemanlike. A párbaj betiltása egyenlő volt a morál sutbadobásával, azontúl már semmin sem kellett csodálkozni. Ha csak azon nem, hogy miért vív egy nő jobban a kelleténél? Miért érdekli mindennél jobban a titkos vágás? Kinek a nyakán akarja kipróbálni? És akiknek a gigáján már ott a keresztvágás, azokat ő intézte el?
Megannyi kérdés, egy sem marad válaszolatlanul, mi pedig nézhetünk, mint a moziban, mert végre moziban vagyunk.
Ízléses, rövid és nagyon egyszerű. Egy kis kosztümös. Ezen az éghajlaton pedig mindig jól jön egy kiskosztüm.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/07 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=693 |
