Peredi Ágnes
Okos, tiszta, ártatlan kék gyerekszemmel láttatni a világot, hálás feladat. De némiképp kockázatos is, mert nehéz elkerülni a szentimentalizmus vádját. A fekete tyúk, a világ leghétköznapibb tyúkocskája, ebben a történetben egy mesebeli király álruhás minisztere, aki a mindentudás csodálatos magocskájával ajándékoz meg egy kisfiút. A kisfiú élhetne akár napjainkban is, de ő Katalin cárnő korában Szentpétervárott egy intézetben nevelkedik, méghozzá nem is annyira rideg környezetben, mint amit az intézetek világáról szóló filmekből megszokhattunk. Egy gyerek számára a világ megismerése azonban – felnőtt szemmel talán apró – csalódások, csodálkozások sorozata, amiből a mese adja a menekvést, és ha nincs anyácska és papácska, akkor egy fekete tyúkocska is csodákat tehet, akit lehet szeretni.
És mindettől lehet egy kicsit meghatódni – ha az ember felnőtt létére nem röstelli –, lehet elnézni a szépen megalkotott képsorokat, amelyek tudatosan váltogatják a valóságot jelző komor barna színeket az álmok világító fehérjével, gondosan ügyelve a korhű szobabelsők és öltözetek szinte festményszerű bemutatására.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6928 |
