Ardai Zoltán
Alaszka őslakosságának mai utódai, mint e film tanúsítja, rondácska, nyavalyás, csipás figurák, akik azonban, lírai békében élvén a természettel, rászolgáltak arra, hogy az apollói megjelenésű Steven Seagal a védelmükre keljen. Seagal magához szipkázza a legkikupálódottabb, legeurópiasabb eszkimó nőt, aki aztán szerelmi szál címén mindenüvé utánabotorkál, némán tűrve a titán időnkénti kioktatásait. Bár Seagal, új Nathaniel Bumppo módjára, már ruházatát illetőest is közösségét nyilvánítja a sátoros néppel, azért figyelmeztet a nézetkülönbségekre is. Szembeszáll az eszkimók természetfogalmával, melybe az ember-ember viszony is beletartozik. Hiszen akkor az ember elfajzása a természettől (lásd a tájon megtelepült olajcégeket) bölcsességet próbáratevő, nehéz kérdés volna. Az új Bőrharisnya számára ebben az ügyben nincs semmiféle kérdés. Szerinte rá lehet és keményen rá is kell mutatni bizonyos embertípusokra, amelyek diszkréten magukban hordozzák a világ bajainak okát. Ezek likvidálásával földanyácska fényrederül. Csak egyetlen példa és kételyeink máris eloszlanak: a legtörekvőbb Alaszka-fojtogató olajbossra (Michael Caine) elég csupán rápillantani. Arca hüllőszerűvé deformálódott a fúrótorony- és finomítóüzem-építkezések gonosz lendületében. Ez az ember akarattal rossz kitörésgátlókat szereltet monstrumaiba, valamint szelíd rénszarvasokat rugdos, amikor a sajtó éppen nem néz oda. És merjen szólni valaki egy szót mindezek ellen, nem éri meg a másnapot, mert az olajmaffiózónak egész bérgyilkos-osztag áll rendelkezésére. Úgyhogy a törvényt jobb elfelejtened, barátom, és nem segít az sem, ha a medveistenhez fohászkodol. Ide civil dinamit kell, Seagal térül-fordul, tízesével metsz át, tör ki nyakakat, robbantásaival lángtengerré változtat egy városméretű ipartelepet, miközben mozgása mit sem veszt kecsességéből. Caine, a „repedt szar” végül fejjel lefelé csüng egy nyitott olajtartály fölött, valami huzalon. Abajoghat, sikoltozhat, Vadölő fegyvere nem hibázza el a huzalt. Seagal, pazar szórakozásait követően okosan stílust vált, gyorsan beszerez valahonnét egy környezetvédelmi propagandafilmet, amit cselekedetei magyarázatául levetíttet az állam házában, érces hangján maga kommentálva a nyomasztó képeket. Statisztikai adatokat halmoz, alternatív műszaki megoldásokra is rámutat a vakmerő pernahajder. Szájtátva hallgatják, istenszülöttként ünneplik, a kutyák is táncot ropnak, Hencidától Boncidáig folyik a lé.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/07 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=692 |
