Kovács András Bálint
A Végzet fiatal sötét hajú nő képében kerül a középkorú angol konzervatív miniszter útjába. Szóban forgó Végzet történetesen saját fiának barátnője, később jegyese, aki csak azért választotta magának a fiút, hogy könnyebben férkőzhessen az apa közelébe, s azért megy hozzá, hogy mindig az apával lehessen. Könnyed, perverz alapgondolat egy erotikus filmhez. Malle filmje azonban nem annyira erotikus, mint amennyire üres. Dialógusai végtelenül laposak, jelenetei érdektelenek. És bár elhangzik a figyelmeztető mondat: „Vigyázni kell a beteg lelkű emberekkel, mert tudják, hogyan kell túlélni”, a szexi (bár kissé vastag lábú) Juliette Binoche alakította démon beteg lelkülete fehérmájúságán kívül semmiben nem mutatkozik meg (és kérdem én: betegség-e ez egyáltalán?). A titok valami családi történetben van, de az ilyesfajta történetek nagy melléfogása az, hogy írói úgy gondolják, egy karakter ábrázolásához és motiválásához elég, ha odakanyarítanak valami elmúlt eseményt, amiből már világosan következik, az illető mit miért csinál. Egy karakter tetteit azonban a jelenben kell hihetően motiválni, ehhez nem elég holmi „múltbeli lelki megrázkódtatás”. Ebből a nőből süt a titok, de az a titok, ami itt rejtőzik, ott van minden nő lába között, és ha a női démonia titkáról valakinek csak ennyi mondanivalója van, annak bátrabbnak kell lennie a szexjelenetekben, hogy filmjét valamiért érdemes legyen megnézni. Malle valamit mégis ügyesen csinál: mindent, amit a filmben szerepeltet, vonzóvá tud tenni: a lányt, a minisztert, a fiát, még a miniszter nem fiatal feleségét is, egész életmódjukat, a nem hivalkodó szolid gazdagságot, arisztokrata nagypapával. Jó lenne ilyen szép környezetben élni, ilyen rokonszenves emberekkel körülvéve lenni, ilyen fekete démonokkal őrjöngve kefélni, és ha ettől ez a szép élet összeomlik, akkor pedig elmenni remetének egy dél-olasz (vagy dél-francia) kis hegyi faluba, szerzetesi magányban, egyszerűen élni és ábrándozni az elérhetetlenről. Szóval szép és kellemes az élet mindenhogyan. Na, ez a giccs.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/07 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=688 |
