Posta

Még egyszer a „kicsi, mérges öregúrról”

Veress József

Mármint Lindsay Andersonról, a III. Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Filmglóbusz ‘83 vendégéről, aki kipanaszkodta magát Wisinger Istvánnak (lásd a Filmvilág 1983/6. számát). Azért szórta dörgedelmeit meghívóira, mert azok, mondja a világhírű rendező, két napra teljesen magára hagyták. Ennek következtében – szól tovább a panasz – neki magának kellett feltárcsáznia a Times kritikusát, hogy néhány budapesti szakember címét, valamint telefonszámát megtudja. Anderson „életében még ilyen rosszul nem érezte magát vendégként”.

Egészítsük ki néhány adalékkal a mester információit.

A „free cinema” egykori vezéregyéniségével a repülőtéren ismertettük magyarországi programját. Korábbi kérésének megfelelően szombatra és vasárnapra nem terveztünk semmiféle elfoglaltságot, Lindsay Anderson azonban az ausztrál filmhét megnyitója utáni fogadáson gyorsan „váltott”: a szakma nagyjainak másnapi összetrombitálását kérte. Óhaja teljesíthetetlennek bizonyult, s még vasárnapra sem lehetett a kollégákat szervezetten előteremteni. A Ha... rendezőjét többen így is vendégül látták, ami őt a legcsekélyebb mértékben sem zavarta elmarasztaló nyilatkozatai közzétételében. Lehet, sőt bizonyos, hogy szervezhettük volna rugalmasabban és eredményesebben Anderson „műsorát”, de az az igazság: az ő személyes „műsorára” nem számítottunk. Tény viszont, hogy az illusztris vendég kívánságai maradéktalanul kielégíttettek. Összehozták az elérhető művészekkel, járt a főiskolán, találkozott a kritikusokkal és a közönséggel, megfordult a Tavaszi Fesztivál különböző előadásain.

Mindent összevetve: nem szolgáltunk rá a művész ádáz haragjára.