Greskovits Béla
Horror-paródia – mondhatnánk felületesen, pedig nemcsak az, talán nem is elsősorban az. Polanski 1967-es vámpírfilmje a maga nemében éppoly jó, mint Werner Herzog később készült melankolikus, szép Nosferatuja. Többrétegű film. Valóban kikacagtatja a babonák denevérmisztikumát: a pókháló baldachinként feszül benne nyikorgó ágyak fölött; szűkölő ordast hajszol, majd vérmaszatos pofával csettint a jóllakott vérszopó, a földszagú sírlakók rokokó ruhákban járják a francia négyest. Még von Krolock gróf, a kísértetkastély szörnyeteg ura sem vehető komolyan: zavartan ejti vissza sátáni vigyorra ránduló felsőajkát vámpíragyarára. Mintha protézisét szégyellné hölgytársaságban.
Képtelen nevetséggé válik a félelem nyirkos fuvallata. A komédia fő forrása mégsem ez. Még többet nevethetünk a film humorának igazi céltábláin: a vámpír-birodalomban csetlő-botló, hús-vér embereken, akik ez ésszerűségen túli világban is köznapi életük ésszerűsége fonalát követnék. Nevethetünk Shagalon, a kis fogadóson, aki a Gonosszal megesett találkozás után vámpírrá avanzsált. Ő igazi parvenüként magának is a gróféhoz hasonló díszes sírboltot, cirádás koporsót követelne nappali nyughelyül, s jobb híján az ifjú gróf már foglalt szarkofágjába kucorodik. Vagy Shagal szeretőjén, a fogadóbeli szolgálón, aki – míg szép nyakát torkos lovagjának nyújtja – egyre csak azt firtatja, mikor láthatná magát a „kegyelmes urat” is. Legtöbbet pedig az Einsteinné maszkírozott königsbergi vámpirológuson, aki a tudomány bornírtnak mutatkozó racionalitásával közelít az irracionálishoz, klasszifikálja, nemekbe és fajokba rendezi a lidérceket, denevéreket, vámpírokat és farkasembereket. Minél több fiaskó éri, minél több ponton bizonyul „tudománya” tehetetlennek, annál mulatságosabbnak találjuk bárgyú magabiztosságát, a rációba vetett hitét.
Nemcsak horror-paródia ez a film, az élet irracionális mozzanataival, vámpír-retteneteivel racionálisan „leszámoló” ember paródiája is. E rétegében valóban fekete humorú a Vámpírok bálja. Mintha csak azokon a felvilágosult prófétákon kajánkodna Polanski, akik „egészséges, korszerű haláltudat” kialakításával megszüntethetőnek vélik a halálfélelmet: Ohó, tudós urak, az elmélet próbája ebben is a gyakorlat!
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1983/06 51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6825 |
