Vanicsek Péter
Ez a film majdnem arról szól, hogy a hősöket is az alkalom szüli, hiszen eszükbe sem volt soha összepréselt fogakkal csak úgy „bután” meghalni, egyszerűen emberségük nem hagyott nekik más választást. A márványtekintetű elszántaknál jóval többet jelentenek számunkra ezek a deheroizált hősök.
Ez a film majdnem arról szól, hogy egy eszmétől átszellemült, de annak lényegét csak sejtő emberekben miként férnek meg a félig emésztett jelszavak a szent buzgalommal, a tisztaszívű lelkesedéssel.
Ez a film majdnem szobrot emel a hőssé keményedett félszeg kamasznak, valamint a csetlő-botló Kisembernek, aki felett átzakatol a történelem, míg fel nem emeli a fejét. A groteszkbe hajló háborús történetben erénnyé nő a kisember gyanútlan bárgyúsága.
Ám amikorra ezek a felismerések megfogalmazódnának a nézőben, a rendező megijed a „témához nem illő” könnyed stílustól, és erőltetetten tragikussá hangszereli a polgárháború harcait felidéző filmjét. A jellemeket fekete-fehérre változtatja, s az összecsapásokban hullanak az emberek, mint a fáradt őszi legyek.
A rendező tudja jól, hogy Volt egyszer egy Vadnyugat. Lenyűgöző magabiztossággal vesz át képeket, hangulatokat, figurákat sztyeppe-westernjéhez.
Ez a film majdnem megfogalmazott lényeges dolgokat, ám végül is összmondanivalója ennyi: c’est la guerre, ilyen a háború. Meglehet, ez sem volna kevés. De nem ilyen!
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1983/06 50. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6821 |
