Lányi András
„Kérem, jelentkezzenek azok, akik a teremben nem különböznek tőlem! Zsidó vagyok, néger vagyok, öreg vagyok, beteg vagyok és most szórakoztatni fogom önöket.” Ezek Sammy Davis Jr. szavai voltak. Amikor mondta, mulatságosnak találták. Valójában nincs benne semmi mulatságos, hiszen csak dicsekedett. Egy normális ember ennél többféleképpen is különbözik embertársaitól. A kisebbségek abszolút többségben vannak. Az ember egy csomó kisebbséghez tartozik. Egy társadalomban az emberek olyan sokféleképpen különböznek egymástól, hogy igazán nem tud mély szakadék keletkezni a különbözőképpen különbözők között, mert azok, akik valamiben egymással szemben állnak, szinte biztos, hogy valamilyen egyéb tekintetben összetartoznak. Ezt nevezik egy társadalom koherenciájának. Durkheim, a szociológia egyik atyja azt gondolta, hogy a szolidaritásnak egy társadalom tagjai között nemcsak az azonosság, hanem legalább annyira a különbözőség is alapja lehet. Az emberek, épp azért, mert rájönnek, hogy mennyire egymásra utaltak, mennyire mások, mint a másik, és ez mennyire érdekessé teszi az életüket, mennyire nem tudnak meglenni a másik mássága nélkül, ezért majd egymással szolidaritást fejlesztenek ki. Lehet, hogy mi a kisebbségek iránt türelmesek kisebbségéhez tartozunk, mindenesetre biztos, hogy tartozunk ahhoz az elenyésző kisebbséghez, amelyik moziban néz filmet, sőt művészfilmeket néz moziban. Ez számomra nagyon kedves kisebbségi együttlét.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/07 40. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=682 |
