Gáti Péter
Művészsors! Ha ezt a borzongató szót meghalljuk, romantikus élettörténetek juthatnak eszünkbe sokat szenvedett, boldogtalan emberekről, akik értetlen koruk előtt járnak. Felsorolható ellenpéldák dacára, mélyen gyökeret vert sztereotípiákról beszélhetünk. Nicolae Mãrginearu alkotása oktatófilmként reprezentálja ezt a gondolkodásmódot.
Alig hihető, de a film főhősének az a tragédiája, hogy másként és mást akar festeni, mint a többiek, az elődök! Konfliktus nélkül tényleg nincs dráma, de művészpályák esetében ez a konfliktus szinte elengedhetetlen. Schiller például – hogy ne szakadjunk el túlságosan attól a kortól, amelyben a film játszódik – így ír erről a jelenségről: „A művész kétségtelenül korának gyermeke, de számára baj, ha egyszersmind neveltje vagy éppenséggel kegyeltje.”
Ştefan, a jobb sorsra érdemes festő kilóg a sorból, nem hódol be semmilyen ízlésterrornak. Autonóm személyiségének azonban csak egyetlen megnyilvánulását tudjuk azonosítani – a szenvedést. A múlt századi, franciás eleganciát utánzó román szalonokban forgolódó művészetpártoló mecénások, demagóg akadémisták és újat akaró, lyukas zsebű ifjú piktorok ehhez a gyötrődéshez asszisztálnak. Az idealizáló romantika annyira átszövi a filmet, hogy a látható történet mögül kikopik a kor, így a festő összeütközéseinek tétje érdektelenné válik. Nem is tudjuk meg, hogy hősünk mássága tulajdonképpen miben áll, tüntető magánya milyen értéket takar. A rendező végigvonszolja hősét a romantikusnak beállított létforma minden stációján. Ştefan végül nagy és elismert művész lesz, de fokozatosan megbénul, így festőként elveszíti élete értelmét. Nincs is más hátra, mint halk hegedűszó kíséretében – az egykor vágyott siker árnyékában – exitálni.
Ezt a filmen végigvonuló állandó kínlódást sztereotip gyönyörűséggel fotografált festői képek kísérik, kiglancolt bútorraktárnak vagy múzeumi tárlónak is beillő díszletek között.
A művészet sine qua non-jának tartott eredetiség ebben a filmben sehol sincs jelen.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1983/06 48. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6816 |
