rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Láttuk még

A hatodik halálraítélt

Kovács András Bálint

 

Recenzióim állhatna csupa kérdő mondatból is. Mivel Gaszparov műve a kalandfilm-dramaturgia legelemibb követelményeinek sem felel meg, a vadnyugati sztorik mintájára szabott történet majd minden fordulata bosszantó esetlegességérzetet hagy maga után. De hagyjuk ezt, a dramaturgiát meg lehet tanulni.

Érdekesebb és tanulságosabb ennél ugyanis, hogy miként küszködik a rendező a szovjet kalandfilmek sajátos sablonjaival. Maga a történet jó alapja lehetne a filmnek. 1923-ban játszódik egy kisvárosban, amelyet – feltehetően ellenforradalmi – banditák tartanak rettegésben. Új rendőrfőnök érkezik azzal a feladattal, hogy felszámolja a bandát. Ez sikerül is neki, igaz, négy barátjának az élete árán; sőt őt is lelövik, méghozzá közvetlen közelről, de azért felgyógyul. A rendező két-három határozottan jó figurát is teremt, s így már-már élvezhető a film. Az életszerű figurák ugyanis mindig elterelik a figyelmünket az üres sablonokról, néha még azt is elfeledtetik, hogy megkérdezzük: ki mit miért csinál? Nos, csepp malíciával azt mondhatnánk, hogy ez a film attól fullad bele saját leküzdhetőnek vélt sablonjaiba, hogy ezek a viszonylag jól kitalált figurák a végén egytől egyig meghalnak, és csak a sablonfigurák maradnak életben. És nemcsak konkrét értelemben pusztulnak el. Lekopik róluk minden eredetinek mondható szín. Hiába ábrázolja a rendező az ifjú komszomolista balos figuráját némi iróniával; a burzsuj bírót és hozzátartozóját némi rokonszenvvel, és hiába börtönviselt az újdonsült rendőrfőnök, azért mégis mindenben a komszomolistának lesz igaza, sőt ő marad a film végén egyedül sértetlen; a burzsuj bíróról és hozzátartozójáról kiderül, hogy az ellenforradalmárok vezérei, a rendőr pedig annak idején a szegényeknek lopott. A legszellemesebb figurát pedig, a piperkőc forradalmárt – lelövik. Mondom, egészen az utolsó tizenöt percig reménykedhetünk, hogy a rendezőnek sikerül legyőznie a szellemtelen képleteket; de sajnos nem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/05 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6796

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 1342 átlag: 5.59