Ardai Zoltán
Nicolaescu, a román kalandos és bűnügyi széria első számú specialistája ebben a gengszterfilmjében is ügyel a részletekre. A klántagok – akik alkalomadtán szakszerű, laza tartásban kezelik a tűzokádó instrumentumokat – most is természetes módon illeszkednek a bukaresti utcaképbe, tegyem hozzá: 1939-es fazonú kalapokban és mellényekben. A titkos bandafőnök (ő befolyásos úr a hivatalos világban), a vele szövetkező dúsgazdag törpe (a guberáló-fejedelem) és ellenfelük, a sors megmunkálta arcú, de örökruganyos Moldován felügyelő szuggesztív figurák. Szándékukon kívül eső komikus hatást alig keltenek. (Amennyiben a modernek közül például Kojak nem komikus hatású. Nekem kicsit ő is az.) A pedagógiai szál – tolvajmesterséget tanuló gyerekek sodródnak ide-oda egy imponáló ifjú gyilkos és a még imponálóbb felügyelő közt – egyáltalán nem bántó.
Nicolaescu profizmusától persze távol áll, hogy a köztörvényes bűn „jól megcsinált” mozijeleneteinek olyan mélységet próbáljon adni, amilyet például Penn ad a Bonnie és Clyde-ban. Sőt, odáig sem jut, hogy egyénien variálja, eredeti ötletekkel világítsa át azt, ami egyébként enélkül is feledteti a nézővel mindennapi bajait. De mindez csupán a mű (és a rendező) súlycsoportját jelzi, nem hiba.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1983/05 46. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6793 |
