Zsilka László
Mintha az első részben már mindent elmondtak volna a Corleone-jelenségről; lassúra, vontatottra sikeredett a Keresztapa második része. Csak az időben halad előre a film cselekménye az 1950-es évek végéig. A társadalomrajz nem lesz élesebb, az egyéniségek ábrázolása sem mond többet, mint amit már orr első részben kaptunk. Érződik: volt idejük bőven az alkotóknak. Hosszú, moralizálgató párbeszédeket hallunk, sok, túlságosan sok premier plant látunk – többnyire Al Pacinót –, amikor el kellene gondolkodnunk – valamin. Hogy min, az legalábbis kérdéses. A kapitalista társadalom dzsungeltörvényein? Az emberi aljasságon? Az üzleti világ és a bűnözés összefüggésein? Ennek a sültrealista műnek éppen az értelme hiányzik. Hiába keressük a történet, a cselekmény mögött az általánosítható, az önmagukon túlmutató mozzanatokat. A maffiózó család krónikája nem árul el többet a világról és benne az emberről, mint egy képes hetilap bűnügyi riportja. És a második részre még csak azt sem lehet mondani, hogy legalább jó mozi. Nem az, mert unalmas.
A Corleone-nemzetség új vezérének karrierje a film tárgya. Ahogy egyre feljebb jut a hivatalos társadalmi hierarchiában, úgy lesz egyre erősebb a pozíciója a maffiában. És „emelkedése” közben lesz egyre kíméletlenebb a volt értelmiségi, a volt háborús hős az ellenfeleivel szemben, akiket a film végére hiánytalanul likvidál. Mondhatni, a gyilkosságok sorozata a legfőbb dramaturgiai szervező erő.
Lehetett volna tartalmasabb és értékesebb ez a film. Néhol fölsejlik a valódi dráma lehetősége, azokban az epizódokban, amelyekben a még romlatlan, nemes célokért és elvekért élő fiatalember jelenik meg a vásznon, a későbbi Keresztapa. Az ő személyiségére lennénk kíváncsiak, arra, vajon mi zajlott le benne, milyen erkölcsi és társadalmi kényszernek engedelmeskedett. Ám ez a film igazából nem ábrázol folyamatokat – az időben hosszan elnyúló történet ellenére sem –, csak kész tényeket közöl S ezek a tények nem túl érdekesek. Az ölés különböző módozatairól szólnak, azaz lehet ölni késsel, méreggel, zsineggel, pisztollyal. Ennyi.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1983/05 44. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6789 |
