Jakubovits Anna
Mese, szatíra, krimi- és burleszk-utánzat keveredik Christian Gion francia rendező filmjében. Főszereplője az olaj, s úgy indul, mint egy természetvédelmi pamflet: a tengerben annyi az olaj, hogy a vizet meg lehet gyújtani. Az olaj azonban nemcsak a környezetet szennyezi, hanem az emberi jellemet is. Színre lépnek hát kancsal-ügyetlen nyomozók, az ügyefogyott konszernfőnök, a rátermett, fiatal olajvállalkozó, akik természetesen mind az olajat akarják, s a lehető legtöbb olajat. Aztán, hogy a mese még mesésebb legyen, szerepel még a filmben egy gyermeklelkű olajsejk fia és egy szépséges leányzó, aki hogy, hogy nem, véletlenül a sejk törvényes örököse. A hatást, szórakozásunkat és csodálatunkat, no meg az olaj iránti tiszteletünket van hivatva szolgálni mindezeken kívül egy magánrepülőgép is, amelyen teniszpálya, uszoda és egyéb gyönyörűségek teszik teljessé a sejkek életét.
Az olaj utáni hajsza vége nem is lehet kétséges: a jó elnyeri jutalmát, és belőle lesz a leggazdagabb francia olajvállalkozó, a rossz pedig megkapja méltó büntetését, s többé nem szennyezheti a tengert. Itt a vége, fuss el véle.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1983/04 46. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6764 |
